DOBOS-TORTA Téma: Egyéb kategória

Elkészítési idő: 60 perc  Munkaidő: 50 perc  tapasztalatot kíván  átlagos ár
Eszközök: gyúródeszka, kenőkés, kés, keverőtál, konyhai mérleg, konyhai robotgép, lábas, nyújtófa, sütő, tortaforma, tortakés, tűzhely
Eljárások: darabolás, szeletelés, főzés, gyúrás, karamellizálás, kikeverés, nyújtás, sütés, töltés

Adag: 1 tortaforma

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12
A karamellhez:
1 kávéskanál vaj
20 dkg kristálycukor
1 evőkanál citromlé
A krémhez:
35 dkg kristálycukor
7 és fél dl tej
10 dkg liszt
3 kávéskanál kakaópor
1 tasak vaníliás cukor
25 dkg vaj
A tésztához:
30 dkg margarin
20 dkg porcukor
50 dkg liszt
½ tasak sütőpor
1 dl tej
2 db tojás

Elkészítés:

1. A lisztet a margarinnal elmorzsoljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a sütőport, majd a tejjel és a tojással meggyúrjuk. 6 kis cipóra osztjuk.

2. A cipókat egyenként egyforma kerek lapokra kinyújtjuk, és forróra előmelegített sütőben mindegyiket világossárgára megsütjük. Hagyjuk kihűlni.

3. Közben a tejből, a lisztből, a kakaóból, a vaníliás cukorral sűrű pépet főzünk, kihűtjük. A vajat a porcukorral habosra keverjük, a kihűlt pépet apránként hozzáadjuk, jól elkeverjük. A tésztalapokat egymás után megkenjük, majd egymásra helyezzük.

4. A maradék krémmel a torta oldalát és a tetejét is bevonjuk. Felszeleteljük. A mázhoz a vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot és a citromlevet, majd mérsékelt tűzön aranysárgára pirítjuk, a tortalapokkal azonos méretű olajos tálra, lapra öntjük, majd a forró karamellt elsimítjuk (sietni kell, a cukor hamar megköt!), hagyjuk kissé megdermedni, majd éles, megvajazott késsel a tortaszeletekkel azonos számú szeletre vágjuk, és a felszeletelt tortaszeletekre tesszük. (Együtt szeletelni a kemény karamell miatt nem lehet.)

Amikor névadója, Dobos C. József budapesti csemegekereskedő és szakácsmester kitalálta a Dobos-tortát, elképesztő feltűnést keltett. (Néhány európai nagyvárosban a legrangosabb társasági eseményeken a Dobos-torta lett egy időre a terített asztal szenzációja, frissen küldették Pestről, magától a mestertől, aki speciális fadobozokat készíttetett erre a célra.) A siker magyarázata: a XIX. század végén, e kreáció születésekor főként főzött krémekkel, cukor- és tejhabokkal töltött, kimódolt formájú vagy emeletes, agyoncicomázott alkalmi tortákat csináltak – a manapság oly közönséges vajkrémet nem ismerték; s a torta egyszerűségében elegáns megjelenésével is eltért a megszokottól-megunttól. A szakácsdinasztiából származó Dobos szüntelenül azon munkálkodott, hogy újabb és újabb különlegességekkel szolgáljon boltja elkényeztetett ínyencekből verbuválódott vevőkörének (példának okáért pástétomfűszer-keveréke bátran tekinthető a mai ételízesítők ősének). 1885-ben az első Budapesti Országos Általános Kiállításon önálló pavilont nyitott, itt rukkolt elő a Dobos-tortával, ami egyszerűen lázba hozta a közönséget. A pavilont még Ferenc József és Erzsébet királyné is meglátogatta – az uralkodópár a jelenlévők ovációja közepette kóstolta meg a gyorsan elhíresült édességet. Ezután minden cukrászdában ugyanilyen tortát követeltek a vendégek. A mesterek fáradhatatlanul próbálkoztak, hogy megfejtsék a titkát, az utánzatok azonban meg sem közelítették a valódit. Csak 1906-ban változott a helyzet. Ekkor a magának való különcként ismert Dobos nyugalomba vonult, s egy nagylelkű gesztussal szabad felhasználásra átadta a budapesti ipartestületnek addig szigorúan őrzött receptjét. A torta körüli hercehurca, a sok furfang, amellyel készítésének fortélyaihoz férkőzni próbáltak, máig izgatja a fantáziákat, még az 1990-es években is született egy operett, amelynek ez volt a témája. Azt, ami az eltelt viharos évszázad után még fellelhető a Dobos-hagyatékból, Szentendrén, egy múzeum-cukrászdában őrzi a mester késői tisztelője.
Ugyanígy készül a Stefánia-torta, csak a tetejét nem karamellel, hanem csokoládékrémmel vonjuk be, és kakaóporral hintjük meg.
A torta nevével furcsa dolog történt. A Dobos megjelölésről sokan azt hiszik, hogy a kemény karamellbevonatra utal – ennélfogva ezt dobnak titulálják.