Szoó Judit: Kilófaló lakomák

Szoó Judit: Kilófaló lakomák
A könnyű nyári Kilófaló finomságok után keményebb fába vágta a fejszéjét Szoó Judit. Most kifejezetten a nehéz, többnyire az ünnepi asztal ékeként felszolgált ételeket vette górcső alá.

November 26-án mutatták be Szoó Judit harmadik, sikerrel és gyors fogyással kecsegtető könyvét, melynél a siker és a gyors fogyás kivételesen nem csak az eladási listákra, hanem az olvasókra is vonatkozik. Ugyanis a kilófaló sorozat (Kilófaló sütemények, Kilófaló finomságok) harmadik tagja, a Kilófaló lakomák is, elődeihez hasonlóan, a fogyni vágyókat és a cukorbetegségben szenvedőket célozza meg.

A félreértés elkerülése végett azonban érdemes már a könyv kézbevételekor tisztázni, hogy a címbéli kilófalás ellenére alapból nem súlycsökkentő ételreceptek várnak a sütni-főzni vágyó olvasókra. Miképp az első oldalakon is olvasható, ez a „kifejezés pusztán fantázianév, nem arra utal, hogy a sütemények fogyasztó hatásúak!". Ugyanakkor, ezen receptekből szemezgetve, mindenféle lemondás nélkül dobják le magukról az egyre nagyobbnak tűnő ruháikat, azok akik ezen ételek rabjaivá válnak.

De mielőtt belemerülnénk a könyv kivesézéséből, érdemes megállni egy pillanatra maga a bemutató mellett, mely szervezettségével és profizmusával sokakat levett a lábáról. Nemhiába, a Libri kávéház volt az otthona, kihangosítással, kóstolóval egybekötve, igencsak színvonalas beszélgetéssel párosítva. Meglepő módon, a szerzőn és a Timp kiadó szerkesztőjén kívül még egy dietetikus szakértő, Takács Hajnalka is jelen volt a beszélgetésen. Mint idővel kiderült, a receptek többnyire az ő kezén, száján, illetve szakértelmén is átmentek. A közönség számtalan jó tanácsot kapott tőlük a fogyókúrával, illetve az életmódváltással kapcsolatban.

És valahol itt keverednek az elhangzott szavak a könyvben leírtakkal, hiszen a meghívott szakértő a nyomtatott verzióban is elmondja a véleményét. Többek közt felfedi a fátylat arról a tévhitről, hogy este hat után ne lehetne enni. Ez ugyanis annyiban módosul, hogy aki éjfélig, egyig, vagy akármeddig éjjeli bagoly módjára van fent, az nyugodtan vacsorázhat egészen a lefekvése előtt három órával. Vagy a sokak szerint hizlaló szénhidrátot sem szabad teljesen letiltanunk, ugyanis ennek lebontására sokkal kevesebb energia szükséges, mint a zsíréhoz, és mindemellett agyunk aktivitását is növeli.

Megtudjuk, hogy Szoó Judit alatt a mérleg nyelve nem is olyan régen még 28,5 kilóval többet mutatott, mint jelenleg. Kiderül, hogy míg kezdetben a szűkebb család is kétségekkel küzdött az ételreformokkal kapcsolatban, addig kis idő elteltével a tágabb rokonság is behódolt ezen újításoknak. Az ízvilág változására is kitűnő példaként szolgál, hogy míg kezdetben ehetetlennek, vagy csak szimplán „hungarocel" ízűnek ítélték meg az ételeket, a receptek tökéletesítésének hála egy idő után már észre se vették, hogy nem a „megszokott" fogások vannak terítéken. Az írónő férje nyilatkozta, hogy kezdetben két külön tálcában voltak az úgymond diétás, és a normális eledelek, majd mikor egy év elteltével megkérdezte kedvesét, hogy „na mi van, behódoltál?", a válasz csak annyi volt, hogy „nem, ti hódoltatok be!". És valóban, a süteményeket kóstolva talán csak nagy nehezen lehetett volna megmondani, hogy cukormentesek.

A könyvben hatalmas szerepet kapnak a saját magunk által is elkészíthető lisztkeverék-különlegességek, melyek kalóriatartalma sokkal kevesebb a búzaliszténél. Természetesen nem lehet mindent ugyanabból a lisztből elkészíteni, így külön kombináció van kelt tésztákhoz, édes és sós tésztákhoz...

A recepteknek kifejezetten üdítő foltjai a bevezető mondatai, melyben Szoó Judit mesél az adott ételről, annak megismeréséről, a kikísérletezés módjáról, vagy épp első cukormentes változatának sikeréről... További nagy előny, hogy olyan fogások diétás változatát is megismerhetjük, a különlegességek mellett (pl.: paella), melyeket a mindennapokban is szeretettel fogyaszthatunk. Ilyen többek közt a rántott hús, a cordon blue, a kifli, a fasírt, az aranygaluska... Ugyanakkor bepillantást nyerhetünk a legváltozatosabb édességek, mint például a szaloncukor, a mézeskalács, vagy a briós cukormentes elkészítésének módjára is.

Viszont nem mehetünk el a könyv hátrányai mellett sem. Igaz, ez nem tartalmi, hanem sokkal inkább esztétikai jellegű. Ugyanis meglepő módon nincs minden recept mellett fénykép az alkotásról, ehelyett többnyire fekete-fehér zöldségek, gyümölcsök, képei díszítik a könyvet, valamint a fejezetek elején is ugyancsak a szürke árnyalataival van egy-egy étel megjelenítve. Színes fényképek mindössze elvétve akadnak, akkor viszont két oldalt is elfoglalnak egymás mellett, és nem feltétlen az adott témához kapcsolódnak. Természetesen ezen fotók alatt fel vannak tűntetve, hogy hányadik oldalon találhatóak a hozzá tartozó leírások, csak sajnálatos módon az oldalszámok néha hiányosak.

De ettől az esztétikai bakitól eltekintve nyugodtan kimondható, hogy aki a Kilófaló lakomákat magának tudhatja nem hogy rosszul nem jár, de hatalmas előnnyel indulhat fogyni vágyó társaival szemben a súlyok elvesztésének versenyében, és a kecsegtető önkép sikeres elérésében. Amennyiben valaki nem akar lemondani szokásos ételeiről, viszont súlyproblémával, vagy épp cukorbetegséggel küszködik, annak itt a nagy alkalom, hisz ez a könyv nekik készült. Éljen a lehetőséggel! Egészségére!

2010. december 1.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció
Szoó Judit: Kilófaló lakomák
Értékeld elsőként!
1 2 3 4 5
Kinyomtatom
Elküldöm levélben
Neved:
E-mail címed:
Címzett e-mail címe:
Töltsd ki a mezőket!
bevásárlólista