Némi leegyszerűsítéssel mondhatjuk azonban, hogy a cider összekötőkapocs a sör és a bor között. Almából készül, de nem igazán almabor, mert többnyire enyhén szénsavas, akár a tradicionális angol sör, az ale. Alkoholtartalma is körülbelül a sörével egyezik meg. Ízskálája a "csontszáraztól" az egészen édesig terjed, és a szénsavassága is igencsak tág határok között mozog. Sőt - a borhoz hasonlóan - telente előszeretettel fogyasztják forralva is. A cider emellett még egészséges is: tele van antioxidánsokkal és fenolokkal, amelyek csökkentik a szív- és érrendszeri betegségek, valamint a rák előfordulásának kockázatát.
Az almából készített alkoholos ital igen kedvelt Európában Svédországtól Olaszországig, de az Egyesült Államokban, Kanadában és Ausztráliában is. Legnagyobb népszerűségnek a Brit-szigeteken örvend, ahol a cidernek számtalan fajtája és márkája létezik, pedig nem is angol eredetű: Franciaország normandiai vidékeiről származott át a 9. században a normann hódítókkal együtt a szigetországba. Népszerűségének csúcspontját a 17-18. században élte. Később az olcsóbban előállítható gin kiszorította a városok ivóiból, s inkább már csak azokon a vidékeken fogyasztották, ahol készítették is. Legújabb kori felvirágzása a 20. század végére tehető, amikor világszerte fénykorát élte a pubkultúra. Leginkább a fiatalabb korosztályok kedvelt társasági itala. Aki már járt Angliában, az megtapasztalhatta, hogy nincsen pub (csapolt) cider nélkül, és fogyasztják is szorgalmasan a vendégek - általában nagyon lehűtve, sok jéggel.
A cider alapesetben (nem túl igényes) almából készül, amit ledarálnak és kipréselnek, majd viszonylag alacsony hőfokon (5-10°C) erjesztik. Mielőtt az összes cukor elerjedne, hordókba (esetleg pezsgőspalackokba) fejtik, és légmentesen lezárják. Ezt követően még egy picit tovább erjed, így lesz a keletkező szén-dioxidtól kellemesen buborékos.
Egyes vidékeken szokás az alma mellett - vagy helyett - körtét is használni, ekkor azonban az ital elnevezése már nem cider, hanem perry. Franciaországban Bretagne és Normandia tájain szokás egy kis calvadossal, vagyis almapálinkával felturbózni, és a tradicionális metódus szerint 400 literes tölgyfa hordóban legalább 30 hónapig érlelni. Az így készült ital neve pommeau, alkoholtartalma pedig 17-20 százalék.
