Ízes bukta

1. Egy kevés langyos tejbe minimális porcukrot tettem, belemorzsoltam az élesztőt, és megszórtam a tetejét egy csipetnyi liszttel, majd letakarva meleg helyre tettem, futni.

2. A fél kiló langyos lisztet tálba szitáltam (a kedvenc, agyonhasznált műanyagtálamban, ami egy egykori tupper-kelesztőtál alja volt, na az ő módszerükkel soha nem használtam. Sima, normális, szabálykövető hagyományos dagasztásra-kelesztésre termett tál, kelt tésztát mindig ebben készítek).

3. A lisztbe öntöttem a megkelt élesztőt, beletettem 1 tojást, a felolvasztott vajat, 3 kanál porcukrot, egy kis sót és kevés tejet, éppen annyit, hogy jó rugalmas tésztát kapjak, ami gyúrás végére minden anyagot felszed a tálból. Alaposan kidolgoztam a tésztát, hiszen a kelt tésztáknál a jó hőmérsékletű alapanyagok mellett ez a másik rizikófaktor. Ha nincs az erő és a lelkesedés belerakva, nincs tészta. Ablakpárkányba tettem letakarva, szépen megkelt kétszeresére: a napsugarak átmelegítették és dolgoztatták a kis élesztőgombákat.

4. Félujjnyira elnyújtottam a tésztát, derelyemetszővel téglalapokat vágtam belőle, 15 percig még hagytam kelni, majd kevés lekvárt a kis téglalapokra rakva töltöttkáposzta-szerűen összecsomagoltam őket, először a két oldalt behajtva, majd alulról, aztán felülről ráhajtva a tésztát és végül jó alaposan a deszkához lapítva az aljukat, hogy minél kevesebb nyíljon szét sütés közben. Persze, így is volt olyan, ami nem bírta a kiképzést, de szerintem az élvezeti értékén nem ront, ha kicsit szabálytalan is némelyiknek az alakja.

5. Kevés olvasztott zsírt és egy tojást összekevertem, ebbe mártogattam a bukták tetejét, tepsibe zsírpapírra sorakoztattam a tésztát és két adagban, előmelegített sütőben megsütöttem. Az én buktáim aprók, ebből a mennyiségnyi tésztából 26 sikeredett...