Piaci hangulatkép
A gazdák és a mezőgazdasági munkások naponta elviszik termésüket a városba. A terek, utcát: és sikátorok a szállító járművek állandó jövés-menésétől pezsegnek, a standok felállításának: ismerős zörgésétől, az egymást szólító hangoktól és a vidáman csengő kacagástól. A piac apránként bekebelezi a tereket, az utcákat és az utakat.A fűszernövények mellett virágok és élni gyümölcsök kínálják magukat, nem is beszéIve a zöldségekről, amelyek a hajnali harmattól nedvesen fitogtatják zsenge korukat. Elég rájuk nézni, és nincs szükség bővebben fejtegetni az ismerős megállapítást: „Ez aztán finom!"
A leggyakrabban használt zöldségek
Vegyük először a paradicsomot. Bármilyen teli és kemény is, egy kis só mindig jól jön, hogy a maga teljességében érvényre jusson a zamata. A paradicsom tulajdonképpen meglepően új jövevény Provence-ban, csak a 17. században jelent meg - manapság ez a vidék termeli hazai termés 40 százalékát -, és hamarosan a mediterrán konyha nélkülözhetetlen eleme lett. Egyedi íze mindent felülmúl, és szinte nincs olyan alkalom, hogy ne találhatnánk neki helyet az asztalon. A kis koktélparadicsom aperitiffel, szeletelve eszményi salátában. Alkalmas töltelékbe és paradicsompüréként is elhasználhatjuk. Valaha előételként, mindössze apróra vágott petrezselyemmel tálalták. Manapság aligha tűnne fel mozzarella és bazsalikom nélkül. Igen, és szót kell ejteni még egy lényeges tulajdonságáról, hogy a növényrőlleszedve akár az ablakpárkányon is hajlandó beérni!Azértt óvakodjunk a nyakló nélküli használatától: bizonyos ételekben nagyon savanyú lehet, és egyes étrendek kifejezetten azt javasolják, hogy minden formájában tartózkodjunk tőle.
Aztán ott a lila articsóka: az „itt állok pucéran" fajta, de szemérmesebb. Ha eltávolítjuk néhány külső levelét, nagyon egyszerűen, már egy kis sóval is élvezhető. Pár csepp citromlétől és ugyanannyi olívaolajtól a szerény kis articsóka hamisítatlan provence-i előétel lesz; ha valamelyest nagyobb, akkor kuktafazékban elkészítve fedezhetjük fel leginkább a szíve és levelei omló finomságát.
És mi a helyzet a cukkinivel? Csak akkor árulja el igazi nagyszerűségét, ha néhány csepp forró olívaolaj a serpenyőben élvezetes zöldségfogássá avatja. A legkevésbé sem tekinthető „unalmas" zöldségnek, még ha első pillantásra annak tűnhet is. Megtalálható Provence-ban egy bizonyos változata, leginkább pedig Nizzában, a pompás és töltésre különösen alkalmas petite ronde. Fánkba sütve a remek cukkinivirág ugyancsak igazi finomság, teljesen mindegy, miféle fajtát képvisel.
A bíborló küllemű padlizsán rendkívül alkalmazkodó, és egy sor különféle felhasználásraalkalmas. Könnyű tésztába göngyölhetjük, megtölthetjük, de akár „padlizsánkaviár„-t is készíthetünk belőle. A déli fehér húsú padlizsán egész meglepően ízletes. A padlizsán, akárcsak párja, a zöldpaprika, legyen piros, zöld vagy sárga, nem elégszik meg pusztán azzal, hogy a ratatouille alapvető alkotóeleme legyen. Ugyanolyan ízletes sütve, egy kis olívaolajjal és fokhagymával ízesítve.
Az édeskömény gumó is népszerű, akár nyersen fogyasztva, akár anchoiade-dal jellegzetes provence-i módi szerint.
... és a kevésbé ismertek
Mielőtt beköszöntene a termesztett spárga szezonja , érdemes megkóstolni rokonát, a vadspárgát. Ez a fajta olyan vékony, mint a makaróni, és hosszú, mint a kötőtű, s pompás leves és omlett hozzávalója. A városlakók többsége soha nem hallott felőle, a délen élők azonban jól ismerik, és tavasszal előszeretettel szedik.
Egy további provence-i zöldség olyan kicsi, sima,finoman zöld, hogy meg sem kellene főzni, ez pedig a zsenge cukorborsó. Finom úgy, ahogy van; kevés retekkel és egy kis sóval már kísérhet egy aperitifet.
Aki valamelyest vállalkozóbb szellemű, próbálja ki a mogyoróhagymát vagy a zsenge hagymát, apróra vágva, megsózva, és persze ne mulasszunk el csepegtetni rá egy kevés olívaolajat.Természetesen ezzel még távolról sem merítettük ki Provence konyhakertjének ismertetését: bab, zöld, piros vagy vörös futóbab pistou-leveshez; répa, karfiol, cékla és uborka aiolival; spenót vagy mángold nizzai pástétomban, cukorrépa és borsó, a salátafélékről nem is beszélve.
A Provence-ban és a Cote d'Azur régióban termesztett saláta alkotja az országos termés csaknem felét. Délen ritkaságnak számít, hogy a főétkezéshez ne kerüljön saláta is az asztalra. Alig szükséges hozzá öntet, Ileginkább hagyják érvényre jutni a maga természetes ízét. Egy különleges kedvenc a mesclun, amely vegyes salátalevelekből és fűszernövényekből áll, például borsmustárból, pitypanglevélből és zsázsából. Megszámlálhatatlan változat kapható ezekből a zsenge, üde, könnyű vagy kesernyés jellegű salátákból.Alkalmanként kevés fokhagymát is adnak a vinaigrette-hez. A fokhagyma lehet fehér vagy rózsaszínű, kicsi és nagy fejű, köthetik vastag fonatokba vagy csokorba. Mi több, igazán jellemző a déli konyhaművészetre, akár mint a zöldségköret része, akár mint önálló zöldség.
