A provence-i boroknak kettős az arculata. Cannestól Saint-Tropez-ig bizonyos turisztikai helységekben felszínes, kommerciális, egyszerű, ezzel együtt tapadós-édeskés rozénak mutatkozik, mely ott helyben ízlik ugyan, de a tartományon kívül, a provence-i légkör hiányában roppant közönségessé válik. Szebb megjelenési formája a háttérben húzódik; a minőségi borokat fel kell fedezni.
Az átlagos fölé emelkednek a kis AOC-környékekről származó borok. Palette sajátos fehérbort termel, amely csodás összhangban áll a vidék nagyszerű halételeivel. Bandol kitűnő vörösborral szerzett nevet magának, melyet fajtatisztán préselnek mourvedre szőlőből. Egyébként szinte mindig több fajta is részesedik a borokban, tömegáru a nemes fürtök mellett, melyeknek kevés a hozama. A bor minősége nem utolsósorban attól függ, hogy a vincellér milyen szőlőösszetételből alkotja meg receptjét.
Vajon a provence-i borok valóban a vidékből, a pínea-erdőkből, a bozótosból és növényeiből szívják magukba bódító illatukat és bocsátják ki finom leheletként? Talán homeopatikus adagokban is elegendő, hogy szaglóérzékünket csiklandozza és vele bensőséges érzéseket és emlékeket ébresszen.
