Olajfák a Föld különböző tájain

A mediterrán típusú éghajlaton érzik jól magukat, amelyre forró, száraz nyár és hűvös tél jellemző. A növekedési szakaszban érzékenyek a hidegre, de nullához közeli hőmérsékletre van szükségük ahhoz, hogy alvó állapotban teleljenek át.

Az olajfák rövid ideig fagyokat is el tudnak viselni, feltéve, hogy az enyhülés fokozatosan következik be, de ha a hőmérséklet -10 °C alá esik,
amint az Olaszországban történt 1984-ben, akkor a fák elpusztulnak. Kevésbé érzékenyek a hőségre, és a szárazságra és elég hosszú ideig kibírják eső nélkül, de akkor nem terem annyi bogyó.

Az északi féltekén a mediterrán éghajlat a 30. és 45. szélességi fokok közötti sávban helyezkedik el, és itt nő a világ olajfáinak túlnyomó többsége. De a déli félteke hasonló szélességi sávjában is jól növekednek az olajfák. Ezek a szélességi sávok lényegében megegyeznek a szőlőtermesztésével, ezért az olajfa- és szőlőültetvényeket gyakran találhatjuk egymás mellett. A szőlőhöz hasonlóan az olajfák sem különösebben igényesek a talajviszonyokra, ami azt jelenti, hogy olajfák nevelhetők szegényes, köves talajon, amely más termény előállítására nem alkalmas.

Spanyolország bizonyos részein például csak olajfákat láthatunk, ha a hegy már túl magasnak bizonyul narancsligetek és szőlőültetvények számára. Olajfákat 400 m magasságig lehet telepíteni. De jó, megfelelően nedves talajon, alacsonyabb magasságokban is jól boldogul.