lábas

A lábasok, fazekak, üstök a konyha régóta használt főző eszközei.
Kezdetben bronzból öntéssel, vagy rézlemezből kikalapálással készítették. Az üstkovács és az üstfoltozó külön szakma volt a kovácsmesterségen belül.
Ma zománcozott vagy rozsdamentes acélból készülteket használunk. Ritka kivétel a hőálló, úgynevezett jénai üvegből készült lábas vagy fazék, melyben rendkívül látványosan készíthetők egyes ételek. Manapság a rozsdamentes acélból készített főzőedények a legkedveltebbek, melyek többnyire vastag alsó aljjal rendelkeznek így hozva vissza az öntött vas edények erényeit.
A jó minőségű zománcozott edények is kitűnően használhatók. A lábas és fazék mindig kerek aljú. Az arasznyi magas oldalfallal rendelkezőt lábasnak, míg az ennél magasabb oldalút fazéknak nevezzük. A lábasban „száraz„ vagy rövid levű ételeket, míg a fazékban bő lében készítendő ételeket főzünk.
Egyes ételek készítéséhez kifejezetten vékony falú edény szükségeltetik. Ilyen például az olasz és mindenfajta száraz tészta, nokedli és gombóc főzése, ahol az a cél, hogy a forrásban lévő víz, mely a belé helyezett főznivalótól a forráspont alá hűl, minél gyorsabban ismét forrni kezdjen. A daragaluska és a krumpli gombóc főzése ez alól kivétel. A hosszú tészták főzésének speciális olasz fazeka a spagetti főző fazék. Karcsú, magas edény, melyben a hosszú tésztaszálak mindkét vége egyszerre lesz a kívánt állagú.

Ezekhez az edényekhez használhatunk fülekkel ellátott szűrőbetétet is, mellyel könnyen kivehetjük az elkészült tésztát, sült krumplit vagy rántott ételeket, miközben le is szűrjük azokat. Jó tanácsként elmondható, hogy egyes ételek készítése kivételével használjunk jól záró fedőt. Így eljárva jelentős mennyiségű energiát takaríthatunk meg.