fodros kel
collard, Grünkohl, kale, leveles kel
Története, jellemzői
Mielőtt a fejes képosztát kinemesítették volna a középkor végén, Európa nagy részén a leveles kel volt a fő káposztaféle a vidéki emberek étlapján. Termesztése Skóciában nagyon elterjedt volt.
Olyan káposztaféle, melynek nem fejlődik ki a feje. A vadkáposzta leszármazottja, rendkívül fagytűrő, olyan körülmények között is termeszthető, ahol más káposztafélék nem.
A levelek a jelentős rosttartalmon kívül sok ásványi sót - vasat, mangánt, kalciumot -, C és B vitamint, 2-3% fehérjét és 5-6% szénhidrátot tartalmaznak.
Konyhai felhasználása
A leveles kelt gyakran a genetikailag nagyon hasonló amerikai leveles kellel (collard) együtt használják. Általában a spenóthoz hasonlóan készítik el, kevés vízben, vagy víz nélkül párolva. Az USA déli részén az amerikai leveles kelt és a leveles kelt általában lassú tűzön párolják egy darab hússal, míg az meg nem puhul.
Az európai konyhákban felhasználása leginkább a kelkáposztáéhoz, és a bimbós keléhez hasonlít. Németország egyes részein télen szinte nemzeti eledelnek számít.