sertéscsont

A sertés szilárd váza, mely a húsok kicsontozásakor keletkezik...

Ritka-, velős-, karaj-, orja- és húsoscsontokat különböztetünk meg.
Azokat a csontokat nevezzük ritkacsontoknak, melyek csontvelőt nem tartalmaznak. Ilyen: a szegy-, és a medence csontjai, és az úgynevezett "kiablakolt" karajcsont, melyből a bordaközi kis húsdarabokat is kivágták. Ezeket főleg húslevesek megerősítésére, és csontalaplé készítésére használjuk.
A sertés csöves csontjaiban található erősen zsíros belsőség a sertésvelő. Elsősorban a combcsont tartalmaz nagyobb mennyiséget. Bár sütőben és mikróban is elkészíthető a csontban hagyott velő
( ekkor feltétlenül legyen a csont kettévágva, mert különben felrobbanhat), leggyakrabban levesbe főzzük meg. A főtt velő a csontból néha nehezen szedhető ki, ezen segít, ha a csont két végét, a fej alatt csontfűrésszel olyan mélyen bevágjuk, hogy a megfőzése után a fejek könnyen letörhetőek legyenek. Az így kialakult csőből könnyen a kenyérre "fújhatjuk" a velőt. A velős csontokkal együtt érdemes húsos csontokat is a levesbe tenni. Ez a sertés bármelyik ritka csontja lehet amelyiken kellő mennyiségű húst hagytak a kicsontozáskor.
A nem "megkopasztott" karajcsont és a háta felől bontott sertés csigolyái, az orja az egyik legfinomabb húslevesnek való.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció