borágó

borage, borragine, borraja, borvirág, bourrache, burecs, ökörnyelv, uborkaszagú fű

borágó
A konyhában fűszernövényként, a népi gyógyászatban gyógynövényként használjuk...

Előfordulása

Kis-Ázsiából és Szíriából terjedt el a Földközi-tenger egész térségében, ma már Európa-szerte elterjedt.

Története

A borágót a középkor óta a közép-európai kertekben is termesztették fűszer- és gyógynövényként. A 16-17. században szíverősítőként alkalmazták. Állítólag elűzte a melankóliát, bátorságot öntött az emberbe, és felvidította őket. Ma már tudjuk, hogy ez a növény fokozza az adrenalin termelést és ténylegesen segít a depresszió, a ború, vagy a félelmek elűzésében.

Hatóanyagai és hatásai

A virágokban nyálkaanyagok, ásványi sók, főképp kálium; a levelekben cserzőanyagok, nyálkaanyagok, kovasav, pirrolizidin-alkaloidák találhatók.
Gyulladáscsökkentő, izzasztó, vizelethajtó, enyhe antidepresszáns, segít megelőzni a reumát, szabályozza a menstruációs ciklust.

Konyhai felhasználása

A borágó szemet gyönyörködtető virágai nemcsak a méheket vonzzák, mi is fogyaszthatjuk őket, saláták ízesítésére kiválóak. Főzeléket is készíthetünk belőle, sőt kandírozhatóak is. Az érdes, sűrűn szőrös levelek uborkaízűek, ezeket lehetőleg mindig vágjuk apróra. Mivel C vitamin tartalmú, ezért a borágót előszeretettel teszik zöldségekhez, salátákhoz és túróételekbe.
Felaprítva, snidlinggel vagy kevéske citromfűvel kombinálva kenyéren igazi frissítő nyári harapnivaló.
Jól harmonizál a hüvelyesekkel, a káposztával és levesekben is ízletes. Fűszeres vajba aprítva üdítően hathat a grillpartikon.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció

Kapcsolódó receptek