Görög konyha

 Levesek és étvágygerjesztők   6.o.
A görög előétel, a meze, bámulatosan tükrözi az ország és a görög életvitel jellegzetességeit - a mártogatók, olajban sülttenger gyümölcsei, töltött szőlőlevelek, pástétomok, apró kolbászkák, olajbogyók és magvak szemet és ízlelőbimbókat egyaránt gyönyörködtető, ellenállhatatlan tárházát nyugodt, elengedett hangulatban, ráérősen fogyasztják el. Ha minderre a szabadban, a felhőtlen kék ég alatt kerül sor, a díszlet tökéletes.
Az ország határain kívül, messze földön híressé vált görög mártogatók közül talán a legismertebb a füstölt tőkehalikrából készült taramoszalata, a csicseriborsó-szezámkrém, a humusz, valamint a fokhagymás-uborkás joghurt, a tzatziki, amelyet kevés csirkehúsleves hozzáadásával, alaposan behűtve, ízletes levesként is fogyszthatunk. A levesek egyébiránt népszerűek Görögországban, kiváltképp a klasszikus szúpa avgolémono - ami nem más, mint egyszerű, tojással és citromlével besűrített erőleves - vagy a laktató halászlé, amelyet mindig a napi fogásból készítenek el.
A mezét mindig kenyérrel adják az asztalra, gyakran kínálnak hozzá puha, lapos pita kenyeret, ami felettébb alkalmas a mártogatásra, de kolbászkákkal vagy salátával is megtölthető. A mezéhez jár egy pohár sör, bor vagy ouzo, a különleges, ánizsízű likőr, amit vagy imád vagy utál az ember.

Húsok és szárnyasok  58. o.
A görög vidék nem igazán ideális legeltetésre és állattartásra, épp ezért a hús meglehetősen drága, és inkább csak ünnepi alkalmakkor fogyasztják, ünnep azonban sok akad, mivel a görögök többsége nagy tiszteletben tartja a szentek napjait. Annak, hogy kevésből kell sokat kihozni, megvan az előnye, mivel a legétvágygerjesztőbb, legismertebb és legkedveltebb klasszikus görög húsételeket, például a padlizsánnal rétegezett muszakát és a csípős, húsos mártással leöntött, csőben sült tésztát, a pasztíciót nagyon kevés hússal készítik, mégis laktatók, Görögországban a szarvasmarhát a legnehezebb tenyészteni, és gyakran fiatalon levágják, a borjúhús kedvéért. A sertéssel könnyebb a helyzet, de a kecske és a juh kedveli leginkább a gyér füvű domboldalakat, ennélfogva a bárány a legnépszerűbb húsfajta a görög konyhában.
Baromfit hagyományosan minden háznál tartottak, és a szabadon futkosó csirkék látványa ma is mindennapos a görög falvakban. Ma már eladásra is tenyésztik, és mivel nem ketrecben nevelkednek és kukoricával etetik őket, kitűnő ízű a húsuk. A csirkét a leggyakrabban roston sütve tálalják, de nem hagyhatjuk ki az egyik legkedveltebb görög fogást, a csirkebabot joghurtmártással.

Halak és a tenger gyümölcsei   116. o.
Kétségtelenül az egyik legvonzóbb látvány a Görögországba látogatók számára az, amikor a kis csónakjaikban ülő, cserzett arcú halászok a takaros kikötőkben partra teszik a zsákmányt. Oly sok mérföldnyi tengerpart birtokában aligha meglepő, hogy a görög konyhában kivételes helyet foglalnak el a halak és a tenger gyümölcsei, és hogy a hosszú nyári estéken a part menti falvak levegőjét betölti az aznapi zsákmányból készült ételek ínycsiklandó illata.
A halfajok figyelemre méltóan széles választékában előfordul tengeri süllő, vörös sügér, tengeri keszeg, ördöghal, márna, makréla és szardínia, ahogy természetesen fésűkagyló, garnélarák, polip vagy tintahal is. A legkülönfélébb, étvágygerjesztő módokon készítik el - roston sütik, grillezik, sütőben, serpenyőben vagy olajban sütik, szabad tűzön, töltve vagy éppen szőlőlevélbe csomagolva -, és gyakran kínálnak mellé valamilyen klasszikus görög mártást, például fokhagyma- vagy tojásos citrommártást. A citrom vagy a zöldcitrom, az oregánó kitűnő kiegészítői a halnak, és gyakran adnak mellé zöldséget is - a hagyományos görög sült hal például zöldfűszerekkel ízesített hagyma-, répa-, zeller- és paradicsomágyon készül. A tenger gyümölcseiből sok esetben tésztához való mártás készül, vagy egyszerű piláfot egészítenek ki velük. 

Vegetáriánus ételek   152. o.
A görög konyha ideális a vegetáriánusoknak vagy a zöldségkedvelők számára. A ragyogóan színes padlizsán, cukkini, paprika és paradicsom dúsan terem a napfényes tájakon, és számos ízletes és egészséges fogás alapja. A görögök emellett igen találékonyak a zöldségköretek terén is, hogy csak a görög módra elkészített sárgarépát vagy mogyoróhagymát említsük (a "görög módra" készült zöldségeket zöldfűszerekkel ízesített lében főzik, és behűtve tálalják), vagy a sült édesköményt, amelyet ropogós zsemlemorzsaréteg fed be, esetleg a salátaként tálalt lóbabot, amelyet feta sajttal és újhagymával forgatnak össze, majd citromos-olívaolajos öntettel locsolnak meg.
A feta, a finoma krémes, sós görög kecskesajt remekül illik a legtöbb zöldséges fogáshoz, de ugyanez elmondható a ruganyos állagú halloumi sajtról is, amelyet juhtejből vagy kecsketejből, esetenként akár tehéntejből készítenek, és kifejezetten jó ízű grillezve vagy serpenyőben sütve.
Ha csak néhány receptet próbálunk ki, akkor a spenótos-fetás lepénynek, a szpanakópitának - amely különböző formákban, de minden görög pékség kínálatában szerepel -, a halloumival sült piros paprikának, vagy a kihagyhatatlan görög salátának mindenképpen szerepelnie kell közöttük, mert ezek a fogások nyújtják azt az egyszerű, friss ízek adta élményt, amelyet Görögországgal azonosítunk.

Sütemények és desszertek   200. o.
A görög étkezések végén az édesség általában egy tál friss szezonális gyümölcs - ami ebben az országban fantasztikusan gazdag kínálatot jelent -, szőlő, cseresznye, füge, sárgabarack, őszibarack, narancs, mandarin, datolya, naspolya, alma, körte, dinnye, gránátalma és eper. A másik nagy kedvenc az ízletes, sűrű, krémes görög joghurt, amit kevés mézzel meglocsolva, esetleg durvára tört pisztáciával vagy mandulával kínálnak. Ebből egyébként csodálatos, mégsem túl édes fagylalt is készülhet.
A görögök rajonganak az édes ízekért, édességet mégis inkább a kávé mellé vagy egy-két órával a főétkezés után fogyasztanak, mintsem hagyományos desszertként. A tortákhoz és kekszekhez is az évszak kínálta gyümölcsöket és magokat használnak, a tetejüket pedig gyakran mézes-citromos-narancsos sziruppal vonják be, ami utolérhetetlen zamatot és lágyságot ad a süteményeknek. A mézes szirupban ázó, ropogós réteslapok között rejtőző fűszeres dióval töltött baklava nem kevésbé legendás.
A görögök különösen ünnepi alkalmakkor fogyasztanak szívesen édességet, úgyhogy miért ne követnénk a példájukat, és készítenénk egy halom omlós teasüteményt, amit a sütés után még porcukorban is alaposan meghempergetnek? Szinte szétomlik a nyelvünk hegyén - isteni!