A vale briki, aminek jelentése „forrald fel a kávét", a görögök mindennapjainak egyik legfontosabb mondata. Nemcsak a kávézás idejét jelzi, közvetlen felhívás lehet egy kis csevegésre, ha nem éppen pletykára, amikor a szomszédság legfrissebb híreiről esik szó. A kávézások itt kapcsolattartó és információs börzeként szociális jelentőséggel bírnak, és aki nem vesz részt bennük, vagy nem tartja be a szabályaikat, azt nehezen fogadja be a közösség. Az asztalon a háziasszony a kávé mellett édességet és egy pohár hideg vizet is felszolgál. A vendégek szerencsét és sikereket kívánnak neki, mielőtt először az édességből vennének, utána vízzel csillapítják a szomjukat, és csak ezt követően nyúlnak a kávéhoz. Ennek is megvannak a szabályai: a görög kávét a presszókávéval ellentétben nem egy kortyra, hanem tudatosan lassan isszák meg, hogy a homokszerű zacc a csésze alján maradjon.
A privát kávézások lehetnek vegyesek, és férfiak és nők egyaránt részt vehetnek rajtuk, vagy kizárólag női összejövetelről van szó. Ha a férfiak egymás között vannak, ritkán főznek maguknak kávét, inkább a kafenionban szolgáltatják ki magukat. Otthon a kávéfőzés a női tevékenységek körébe tartozik.
A kávé elkészítési módja sokféle lehet - és nem mindig sikerül. A főzött kávéban - így mondják - visszatükröződik az ember közérzete, és semmi sem maradhat rejtve benne. A kávénak alapvetően három elkészítési módját különböztetik meg: szketosz (keserű), metriosz (közepesen édes), glikosz (édes). Egy csésze kávéhoz egy teáskanál nagyon finomra őrölt kávéra van szükség. Ízlés szerint cukrot és egy csésze vizet öntünk hozzá, és az egészet egy kis speciális, nyeles edényben nagyon lassan felforraljuk, mielőtt a kész kávét óvatosan a csészébe öntenénk. Régen izzó hamuban forrósították fel. Ezután a zaccnak le kell ülepednie a csésze alján: a várakozási időt édességgel és süteménnyel lehet Lerövidíteni. A háztűznézőbe érkező fiatalemberek állítólag még a 18. században is olyan kávét kaptak, amely nemcsak a háziasszony vendégszeretetéről tanúskodott. Ha a kávé édes volt, a leánykérő reménykedhetett, ha azonban keserű, a fiatalember udvariasan felállt, megköszönte a beszélgetést, és többé színét sem látták.
