A környezetünkért és egészségünkért való aggódás, valamint a felismerés, hogy jobb megelőzni a bajt, mint orvosolni, sokunkat rávesz a különböző egészségvédő gyógyteakúrákra. Lépten-nyomon hallani, hogy most éppen ki, milyen teát iszik rendszeresen. Talán a legdivatosabb a csalánkúra, de nem marad el mögötte a cickafark, a bodza, a menta, a kamilla, a csipkebogyó vagy a fagyöngy sem.
Ám valljuk be őszintén, annak ellenére, hogy tisztában vagyunk a gyógyteák áldásos hatásával, egy idő után, amikor naponta több csészével kell elkortyolni, bizony megunjuk, nem ízlik már annyira, mint kezdetben, s gyakran az a vége, hogy félbehagyjuk a teázást, még mielőtt a kúra végére érnénk. Pedig nagy kár abbahagyni, mert saját tapasztalatból mondhatom, hogy a gyógyteák rendszeresen és kitartóan fogyasztva igen jó hatásúak.
Évekig küszködtem virágpor-allergiával. Tavasztól késő őszig gyötört a szénanátha, gyógyszer nélkül nem bírtam létezni. Kora tavasszal elkezdtem a csalántea-kúrát, hat héten át ittam napi négy csészével, majd két hét szünet után újra kezdtem és késő őszig folytattam a hathetes kúrákat, kéthetes szünetekkel megszakítva. Azóta a legkritikusabb időszakokban is csupán fél tablettát kell bevennem kétnaponta kiegészítésként, de nélküle is megvagyok. S hogy ne legyen unalmas az örökös csalánteázás, nyers gyümölcsökkel és zöldségekkel igyekeztem változatossá tenni mindennapi italomat. Olyannyira sikerült, hogy többféle gyógytea alapú ivólevet kísérleteztem ki a családom és nem utolsósorban a magam örömére.
