Itt fogadta a ház ura a látogatóba érkező férfiakat, a háztartásban élő nők be sem tehették ide a lábukat. A férfiak és a nők általában nem étkeztek közösen, és még ha ugyanabban a helyiségben tartózkodtak is, először a férfiakat szolgálták ki.
Az andrón méretei alapján feltételezhetjük, hogy kényelmesen elfért benne hét fekhely az előttük álló asztalokkal. Az, hogy mennyire következetesen ettek ülve vagy fekve, vitatott. A naplementekor esedékes főétkezésre, a deipnonra szóló meghívásoknál a menü általában propomatával, étvágygerjesztőkkel kezdődött, amit a szitosz ("amitől jóllakik az ember") és az opszon ("amit kenyérrel eszünk") követett. Ezután kivitették és letakarítatták az asztalokat, mielőtt az oinosz, a bor és a tragémata ("amit a borral eszünk") minden hozzávalójával visszahozatták őket a szobába. Az étkezés után ártatlan iszogatással (potosz), mulatozással (szümposzion) vagy vad ivászattal (kómosz) fejeződött be.
Térjünk azonban vissza a deipnonhoz és az étkek sorrendjéhez. Az olajbogyón kívül különösen étvágygerjesztőnek számított minden fűszeresebb fogás, de a lédús, kissé savanykás gyümölcsök, mint az alma vagy a szilva is.
A szitoszba minden olyan étel beletartozik, amelynek alapja a hagyományosan alapvető ételnek számító lencse, árpa és búza, különböző módokon elkészítve.
Az opszon magában foglalja a zöldséget, a sajtot, a tojást, a szárnyasokat és a vadakat is. A zöldségek közül zeller, spárga, mángold, csalán, káposztafélék, kárdi (az articsóka egyik őse), édeskömény, vöröshagyma, póréhagyma, gomba és saláta került az asztalra. Az uborka és a tök feltehetőleg még nemigen terjedt el az athéni piacokon. Nem esznek répaféléket, a paradicsomot még nem ismerik. A fűszernövények váalsztéka azonban nem hagy kívánnivalót maga után. A halak, húsok, szárnyasok és vadak kínálata is bőséges.
Tragémataként, azaz utóételként süteményt, friss és aszalt gyümölcsöket, például mazsolát és fügét, valamint dióféléket tálalhattak. A hozzávalók minőségét pontosan számon tartják, a bizonyos vidékekről származó termékeket különösen nagyra értékelik, és Athénba szállítják.
A szakácsok hírnévre tesznek szert, a szakácsművészetről mint a mindennapok gazdagításáról sokat beszélnek, de a táplálkozás és a gyógyulás közötti szoros kapcsolatot is látják, aminek az a következménye, hogy ma több ókori receptet ismerünk orvosi szövegekből, mint "szakácskönyvekből". Az élelmiszerek megvásárlása, az ételek elkészítése és maga az evés a klasszikus Athénban annyira fontos, hogy ezek jeleneteit gyakran ábrázolják komédiákban, amiből egyvalamire mindenképpen lehet következtetni: a jó ételt komolyan veszik.
