Baszkföldi grillezés

A pásztorok már évszázadokkal ezelőtt is egész birkát sütöttek a fémnyárson (baszk nyelven: burruntz) faszénparázs felett, a halászok pedig szardíniát grilleztek nyílt tűzre tett rostélyon. Ma a grillezés éppúgy hozzátartozik a spanyol nyári hétvégékhez, mint a nap és a bor. 
A baszk mezőgazdaság mindent megtermel, amire egy parradillához vagy barbacoához, a céhes grillpartihoz szükség van: a legfinomabb marha- és bárányhúst, friss halat és ropogós zöldségeket. A baszk parradilla sztárjai a kiadós karajok, elsősorban a Baszkföldön honos raza vasca marhából. A normál méretű darabokat chuletának nevezik, a túlméretezett kotlett esetén tiszteletteljesen chuletonról beszélnek. A helyiek szerint a tolosai és a berrizi chuletonok minden íz- és nagyságrekordot megdöntenek. 

Az óriási karajszeleteket olívaolajból, petrezselyemből és fokhagymából kevert páclével erősen fűszerezik, majd chuletones a la brasaként, faszénen megsütik. Sok vidéki fogadóban és almabort kimérő italozóban (sidrería) az átmulatott éjszakák kiadós alapjaként kerülnek az asztalra. A grillen azonban bárány- és sertéskarajok is pirulnak, ezenkívül sertésborda, báránycomb és -vese, különböző kolbászok, szeletelt kacsamáj, szardínia és óriásgarnéla, valamint pisztráng és gyakran fűszeres csiga is. 
A kis hús- vagy haldarabokból pedig zöldségekkel fantáziadús nyársakat állítanak össze. Ám máig a nyárson sütött egész bárány a baszk parradilla tetőpontja.
Köretként paprikát, paradicsomot és hagymát sütnek a rostélyon. Egész fokhagymákat héjastul párolnak meg a grill szélén, majd villával kinyomják a puha gerezdek belsejét a grillezett húsra vagy egy szelet pirítósra. A fóliában sült burgonya közvetlenül a parázsban sül, de a halakat is alufóliába (en papillote) csomagolják vajjal és zöldfűszerekkel, és az izzó faszénre teszik őket, a gyengébb példányokat pedig a rácsra.

A baszkok a parradillához a legszívesebben fanyar txakolí fehérbort kortyolgatnak, de egyre gyakrabban csapolnak hozzá friss sört is. A hangulaz aztán akkor hág a tetőfokára, ha a txistu is előkerül: ez a hagyományos baszk furulya csak háromlyukú, és egy kézzel játszanak rajta. A másik kéz szabad marad a dob veréséhez - vagy a roston sülő, szaftos hússzelet megfordításához.