A gyárilag készített száraztészta lisztet, vizet és sót tartalmaz; különböző méretűre és alakúra vágják, préselik, vagy formázzák, például cső, szalag, spirál, kagyló, fül formára. A pasták sokasága néha még az olaszokat is zavarba hozza.
Az olaszok a meghatározott tésztát hozzá illő szósszal fogyasztják. A húsos bolognai raguhoz nápolyi spagetti, a tejszínes gombaszószhoz apró galuskák, a bazsalikomos liguriai szószhoz a trenette nevű szálastészta való. A legtöbb pasta azonban bármelyik szósszal tálalható.
Némelyik tésztát sütve vagy töltve fogyasztják. Ilyen a hússal vagy vegyes zöldséggel töltött cannelloni, amit sütés előtt sajtos besamelmártással öntenek le. A lasagne darált hússal és besamelmártással, szintén sütve kerül az asztalra. A raviolit és tortellinit miután megtöltik, vízben vagy húslében főzik ki.
Az olaszok a pastákat „al dente" fogyasztják, ilyenkor még nem egészen puhák, ezért harapni kell őket. Vannak azonban, akik még keményebben szeretik, „fil de ferro" (drót) módon. A tészta elkészítésének legegyszerűbb módja a sós vízben történő főzés. A vizet nem szabad túlzottan lecsorgatni, mert a tészta összeragad. Hogy erre ne kerüljön sor, főzés közben kevés olajat tesznek a főzővízbe. A főtt tészta hideg vizes lemosását értelmetlen szokásnak tartják.
A tésztafélék a mediterrán konyha meghatározó elemei. Feltételezik, hogy Olaszországban és Dél-Európa nagy részén a tésztáknak is köszönhető, hogy a szívkoszorúér-betegség előfordulása jóval ritkább.
