Az olajfa és az olaj története

Az olajfa és az olaj története
Közép-Keleten vadon nőtt olajfák gyümölcsét a történelem előtti idők óta hasznosítják. Az olajfák története olyan régre nyúlik vissza, hogy senki sem tudja, ki sajtolt először olajbogyókból olajat, vagy ki gondolt elsőként arra, hogy a bogyókat sóban, illetve szódában puhítsa és tartósítsa...

A cikk forrása

Olívaolajok Olívaolajok
(Glória Kiadó)
Az egészséges élet szempontjainak figyelembevétele egybeesett azzal, hogy feléledt az érdeklődés a kisebb méretekben előállított élelmiszerek iránt. Ráadásul Angliában és az USA-ban a séfek a hagyományos francia...
Bővebben...

Athéné ajándéka

A szőlő mellett az olajfa az első kultúrnövények egyike volt, és termesztésének gyakorlata Közép-Perzsia és Mezopotámia területéről Egyiptomtól Föníciáig, majd Görögországig terjedt. A történelem hajnalán már a keleti mediterrán régió minden népe olajjal és borral élt. Mivel mind enyhet adó gyógyító szerként, mind élelmi­szer- és fényforrásként használható, az olajfának vallási és termé­szetfeletti jelentőséget tulajdonítottak. Az olajfákról a Kr. e. 12. századból származó egyiptomi papiruszok tesznek először említést. Ez III. Ramszesz fáraó ajándékozási okirata Rá isten­nek, amelyben a Heliopolisz város köré ültetett olajfaligeteket ajánlja neki fel: „Ezekről a fákról a legtisztább olaj nyerhető, amely égve tartja szentélyed mécseseit."
A legenda szerint Ádám sírján, a Tábor-hegy lankáin egy cédrus, egy ciprus és egy olajfa nőtt. A Genezis szerint a galamb olajágat vitt vissza Noé bárkájára, ezzel tanúsítva, hogy a vízözön után leapadt a víz. Azóta is az olajágat a béke és a jóakarat jelképének tartják.

A görög mitológia szerint Zeusz annak az istennek vagy istennő­nek ígérte oda Attikát, aki a leghasznosabb találmányt ajánlja fel. A bölcsesség és a béke istennője, Athéné nyert, aki az olajfát, illetve enyhet adó, tápláló olaját adta ajándékba. Athéné Athén istennője lett, és az olajfáját a monda szerint az Akropolisz szikláin ültették el. A történetet a Parthenon oldalán lévő egyik frízen örökítették meg. Utazásaik során a görögök elvitték az olajfát Olaszországba, ahol hamar meghonosodott. Észak-Afrika népei is neveltek olajfákat, és ez fokozatosan tovább terjedt a part mentén Tunéziába és Marokkóba, majd észak felé, Spanyolországba és Portugáliába.

Cato római író De Re Rustica című művében azt ajánlja olvasóinak, hogy minden gazdaságnak terménylistáján előre kell helyeznie az olívabogyót. A rómaiak igen gyakorlatias ismereteiket átvitték az olajfák és termésük kezelésére is, és az olajkivonás eljárásának tö­kéletesítésére feltalálták a csavarmenetes prést. Folyamatosan jobbították az olaj tárolásának és kiszerelésének módját is. Az olajfaligetek további elterjedése is a rómaiaknak köszönhető, akik elvitték a fákat Észak-Olaszországba, mígnem alig maradt olyan provincia, amely ne termelt volna olajbogyót vagy olívaolajat. Elterjesztették a fákat Provence-ban is, de még mindig nem tudtak annyit termelni, amennyi kielégítette volna a szükségleteiket. Az olaszországi ásatások során előkerült spanyol eredetű agyagedények, amelyeken az exportőrök pecsétlenyomata látható, arról tanúskodnak, hogy a spanyol termelők töltötték ki a hiányt, amint az manapság is gyakran megesik.

A klastrom lámpásának jelentősége

A több mint 2000 évvel ezelőttről ránk maradt legrégibb szakácskönyv, a Reconquindaria szerzője, Apicius gyakran tesz említést Spanyolországból származó olívaolajról. Bár a Római Birodalom bukásával megtorpant az olívaolajjal való kereskedelem is, az olajfák termésének, akárcsak a bornak a fontossága túlélve ezt a korszakot újra teret nyert a középkorban, amikor a klastromoknak jutott domináns szerep. Olajra a templomok megvilágításához, a borra pedig a vallási rituálékhoz volt szükség. A 13. századi Olaszországban Apulia salentinói régiójában a szerzetesek széles körben kezdtek olajfákat nevelni. Olaszország e területén a mai hatalmas olajtermelést ők alapozták meg. Fontos olajtermelési területe volt Toszkána firenzei régiója is, és Firenze a nagy olívaolaj-piac centrumává vált. Az akkor szerzett tekintélyét a mai napig sem vesztette el, annak ellenére, hogy ma már alacsony a termelési volumene.
A kereskedelemért Genovával versengő Velence a korsók szállítására alkalmas speciális, lapos fenekű hajókat fejlesztett ki. Ezek a hajók Olaszország déli részéből visszaszállították az ott termelt olajat a sűrűbben lakott északi tartományokba. A 11. században Velencében olyasmit hoztak létre, ami feltehetően az első, szabályokat meghatározó hivatal lehetett. A „Visdomini di Tenariá"-t azzal bízták meg, hogy ellenőrizze az olívaolaj importját és exportját, és szabályozza a súlyokat és mérőeszközöket, valamint a kiskereskedelmet.
Az olívaolaj-kereskedelem olyan fontos volt a dél-olaszországi gazdaság számára, hogy miután a 16. század közepén a spanyolok elfoglalták ezt a régiót, a győzők elrendeltek az Apuliát Nápollyal összekötő út építését, hogy a kereskedelemre szánt olaj számára gyorsabb szállítást biztosítsanak.

Ipari méretekben

Évszázadokon keresztül az olajbogyó és olaj termelése családi vállalkozás maradt. Némely területen szövetkezetek jöttek létre az olajbogyó sajtolására, illetve tartósítására, de a termelési alapok továbbra is elég kisméretűek maradtak. Mindez megváltozott a 19. század végére. Az ipari méretű olajfinomítók megjelenésével az olívaolaj egy lett az árucikkek sorában.
Kisebb termelési centrumok minden országban megmaradtak. Ezek kiváló minőségű extraszűz olajat állítottak elő vagy egyszerűen csak a helyi kereslet kielégítésére termeltek, de az olajbogyók óriási mennyiségei kerültek a finomítókba, hogy névtelen olívaolaj készüljön belőlük, amelyet azután az egész világra szállítottak tovább.
Ez a trend addig folytatódhatott volna, mígnem egy-egy gazdaság vagy birtok nem vált volna furcsa ritkasággá vagy valamiféle múltbéli képződménnyé. Az 1970-es évek vége felé azonban Amerikában és másutt is a tudósok elkezdték felismerni az úgynevezett mediterrán diéta és azon belül különösen az olívaolaj táplálkozási előnyeit. Az újabb kutatások is alátámasztani látszanak az olívaolaj az étrenden belüli értékességét. Az egészséges élet szempontjainak figyelembevétele egybeesett azzal, hogy feléledt az érdeklődés a kisebb mennyiségekben előállított élelmiszerek iránt. Ráadásul Angliában és az USA-ban a séfek a hagyományos francia konyhától inkább a mediterrán ízvilág felé mozdultak el.
Az ínyenc utazók körében az olajbogyók és az olívaolaj mindig népszerűségnek örvendett, de nem volt annyira ismert a saját hazájuk határain kívül. Ezen a téren mára változás állt be, és az extraszűz olívaolajat nagyra értékelik a jó ételek kedvelői Észak-Európa­ és Amerika-szerte.

Az olívaolaj iránt mutatkozó fokozott érdeklődés eredményeképpen különösen Olaszországban újraéledt az olívaolaj - azon belül is az egy birtokon történő - termelése. Ez az érdeklődés azonban nem egyedül Európára érvényes. Bár a világ olívaolaját többnyire a Földközi-tenger partjai környékén termelik, olajfákat sok év óta a világ más tájain is nevelnek.
A múltban élt felfedezők, utazók és kivándorlók magukkal vittek olajfákat, amelyek megtelepedtek a világ olyan tájain, ahol mediterrán típusú éghajlat volt. Kaliforniában például több mint 150 éve termesztenek olajbogyót. Először ferences szerzetesek hozták oda Spanyolországból. A Mission olajfákhoz, amelyek nevüket az őket elsőként betelepítő missziókról kapták, az 1870-es és az 1880-as években egy sor más európai olajfafajta csatlakozott, és államszerte olajprésházak jelentek meg.

A századfordulón a piacon megjelent konzerv olajbogyó megülte a kaliforniai olívaolaj-ipart, mivel az olajbogyókonzerv nyereségesebb volt az olívaolajnál, és az olcsó európai olajok elárasztották a piacot. Sok olajfaligetet, amelyet magára hagytak, teljesen benőtték a gyomok, tölgyfák és bozótok.

Más területeken, mint például a Central Valley-ban lévő Lidsay­ben, olajfákat csak a citrusfélék ligetei köré telepítettek szélfogó­nak, de a hírek szerint jól megvoltak ott. A konzerv olívabogyók megérkezésével, az új típusú fekete olajbogyó megjelenésével és a tartósítási technikák elterjedésével ez a régió tulajdonképpen Kalifornia olajbogyó-termelési centruma lett.
Az utóbbi években az USA-beli tanult és igényes fogyasztók számának növekedése maga után vonta az olívaolaj kaliforniai termelésének újjáéledését. Némely bortermelő gazdaság ma már a szőlő mellett olajfákat is nevel, „egy birtokról származó" olívaolajat palackoz, és számuk mindennap nő.

Misszionárius szerzetesek olajfaligeteket telepítettek Mexikóban és Argentínában, és - elég meglepő módon - több mint száz évvel ezelőtt elérték Ausztráliát is. A legutóbbi években megjelentek Dél-­Afrikában és Új-Zélandon is. Mindezekben az országokban ma már az úttörő szerepet vállaló olajbogyó-termesztők különböző, az adott talajoknak megfelelő klónokkal kísérleteznek, és modern termesztési és termelési módszereket próbálnak ki.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció
Az olajfa és az olaj története
Értékeld elsőként!
1 2 3 4 5
Kinyomtatom
Elküldöm levélben
Neved:
E-mail címed:
Címzett e-mail címe:
Töltsd ki a mezőket!
facebook

Kapcsolódó könyvek

Ehető! Ehető!
Szerkesztő: Koronczai Magdolna
Kiadó: Kossuth Kiadó (2009)

E könyv meghív bennünket egy pompásan illusztrált képzeletbeli utazásra a világ kertjein keresztül, hogy...

Göcseji históriák és ételek Göcseji históriák és ételek
Szerző: Miszori József
Kiadó: Mészi Fotó (2007)

A kötet a Göcsejjel kapcsolatos gasztronómiai adatokat, recepteket, szokásokat, népi hagyományokat gyűjti...

A csodálatos olíva A csodálatos olíva
Szerző: Bänzinger, Erica
Kiadó: Cser Kiadó (2004)

Mi lenne a mediterrán konyhából olívaolaj nélkül? Szinte elképzelhetetlen! Az olívaolaj az egész mediterrán...

Hazai ízek, falusi ünnepek Hazai ízek, falusi ünnepek
Szerző: Farkas Kata
Kiadó: Népszava Kiadó (1986)

Bejárhatjuk a földkerekséget, készíthetik a rakott asztalok pompásabbnál pompásabb falatjait, nagy hírű...

Tokaji borok Tokaji borok
Szerző: Haraszti Gyula
Kiadó: Kossuth Kiadó (2002)

Tokaji aszút minden borkedvelő ember ivott már, mégis bizonyára sokan vannak, akik nem tudják, miért csak...

Utazás Kulináriába avagy kultúrtörténeti kalandozás az ízek világában számtalan különleges recepttel Utazás Kulináriába avagy kultúrtörténeti kalandozás az ízek világában számtalan különleges recepttel
Szerző: Halász Zoltán
Kiadó: Corvina Kiadó (2007)

A gasztronómia nagy pillanatait idézem fel ebben a könyvben - részint saját élményeimet elevenítve fel,...

Kóstoló a múltból Kóstoló a múltból
Szerző: Körner András
Kiadó: Vince Kiadó (2005)

Az Egyesült Államokban élő Körner András építész szakácskönyve, amely először angol nyelven, az USA-ban...

Megkóstoltam Itáliát Megkóstoltam Itáliát
Szerző: Seres Attila
Kiadó: Palatinus Kiadó (2003)

A könyv egyfajta gasztronómiai utazás időben és térben. Az élvezetes stílusban megírt útibeszámoló persze...

Kulinária Kulinária
Szerzők: Dominé, André, Römer, Joachim, Ditter, Michael
Kiadó: Vince Kiadó (2006)

Napjainkra kulináris látóhatárunk kitágult, ízlésünk internacionalizálódik, terjed a "fúziós konyha". Ez...

Klasszikus magyar konyha Klasszikus magyar konyha
Szerző: Láng György
Kiadó: Corvina Kiadó (1992)

A magyar történelem bővelkedik fordulatos, dicsőséges, csak erre a népre jellemző eseményekben. Ugyanezt...

...Mindennapi kenyerünket... ...Mindennapi kenyerünket...
Szerkesztő: Szabó Magdolna
Kiadó: Officina Nyomdaipari Oktató és és Termelő Kft (0)

Úgy tisztelte a magyar nép, mint az életet. Mert a kenyér tulajdonképpen az életet jelentette számára: annak...

2000 év lakomái 2000 év lakomái
Szerző: Keenan, Ruth
Kiadó: Glória Kiadó (2001)

Ha a történelem fontos eseményeit ínycsiklandó lakomákon keresztül meséljük el, megtudhatjuk, hogy a X....

Olívaolajok Olívaolajok
Szerző: Ridgway, Judy
Kiadó: Glória Kiadó (2004)

Az egészséges élet szempontjainak figyelembevétele egybeesett azzal, hogy feléledt az érdeklődés a kisebb...

Ízek városa - Athén Ízek városa - Athén
Szerző: Berki Manuela
Kiadó: Holnap Kiadó (2010)

Sorozatunk harmadik, gazdag képanyagú szakácskönyve az ínycsiklandozó recepteken túl bepillantást enged a...

A savanyú káposzta A savanyú káposzta
Szerző: Martin, Susanne
Kiadó: Cser Kiadó (2008)

Az elmúlt években a savanyú káposzta valóságos reneszánszát élte. Ez a rendkívül egészséges, és nem...

Olasz kulinária Olasz kulinária
Szerző: Piras, Claudia
Kiadó: Vince Kiadó (2011)

Az embernek már akkor is összefut a nyál a szájában, amikor csak gondolatban felfedezőutat tesz az itáliai...

Szakats mesterségnek könyvetskéje, mellyben külömbkülömbféle válogato tt tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészít Szakats mesterségnek könyvetskéje, mellyben külömbkülömbféle válogato tt tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészít
Szerző: Tótfalusi Kis Miklós
Kiadó: Kossuth Kiadó (2008)

Ez az érdekes, olvasmányos kis kötet letűnt korok ízes nyelvén szól letűnt korok ízes étkeiről....

Konyhák, ételek, élmények Konyhák, ételek, élmények
Szerző: Tolnai Kálmán
Kiadó: Népszava Kiadó (1987)

"A terített asztal mindig olyan oltár, amelynél a legtöbb ember szívesen áldoz", olvasható egy ismeretlen...

Kapcsolódó cikkek