Az olajbogyó termesztése és szüretelése

Az olajbogyó termesztése és szüretelése
Az olajfáknak legalább 50 fajtája létezik, és mindegyiknek jellegzetes tulajdonságai vannak

A cikk forrása

Olívaolajok Olívaolajok
(Glória Kiadó)
Az egészséges élet szempontjainak figyelembevétele egybeesett azzal, hogy feléledt az érdeklődés a kisebb méretekben előállított élelmiszerek iránt. Ráadásul Angliában és az USA-ban a séfek a hagyományos francia...
Bővebben...

Némely olajfa, mint például a spanyol Picual fajta, kifejezetten olaj előállítására alkalmas, mások pedig, mint amilyen a francia Luque, inkább étkezési bogyókat termel. Az olasz Frantoio fajtából csípősen borsos ízű olaj készíthető, míg az olasz Taggiascából sokkal lágyabb és édesebb olaj nyerhető.

A legtöbb, olajfát termesztő vidéknek megvan a maga sajátos fajtája, amely nem honosítható meg e területen kívül. Nagyon gyakran az olajokat e fajták véletlenszerű keverékéből készítik. Mindazonáltal a kiműveltebb termesztők olajfáikat ugyanúgy kezelik, mint szőlőiket. Ők különálló olajfaligetekben nevelik a különböző fajtákat, majd külön-külön sajtolják ki és palackozzák az ezekből származó olajokat. Előfordul különböző olajok keverése is azzal a céllal, hogy minden évben ugyanazt a zamatot produkálják.

Minden, ami az olajfákkal történik - kezdve a tavaszi metszéssel a virágzáson, gyümölcsképződésen át a késő őszi szüretelésig - hatással van a bogyók és így az azokból nyerhető termékek minőségére. Sok területen az adott régió hagyományainak megfelelő módszereket telkalmazzák. A szüretelés időpontja rendkívül kritikus az érettségi fok szempontjából. A legtöbb termesztő minél több jó minőségű olajat szeretne előállítani, és ehhez optimális érettségre van szükség, de ha az olajbogyókat túl sokáig hagyják a fákon, akkor azok túlérnek, és amint leszedik őket, azonnal oxidálódnak, kellemetlen olajat erdményezve.

A frissen leszedett olajbogyók elég robusztusoknak és keményeknek tűnnek, de valójában könnyen sérülnek, ezért szüretelésük nagy gondosságot igényel. A gazdagabb birtokokon a bogyókat kézzel szüretelik. A szüretelők létrákon másznak fel, és fagereblyékkel fésülik le a bogyókat az ágakról. Közvetlenül a talaj felett hálókat feszítenek ki, hogy felfogják a lepotyogó bogyókat.

A szegényebb vidékeken az érett olajbogyókat hagyják maguktól lehullani, a hálókat pedig időről időre kiürítik. Ez okozhat problémákat, mert nagyon fontos a leszedés és a sajtolás között eltelt idő. Forró éghajlaton az olajbogyók a leszedés után azonnal elkezdenek oxidálódni.

A hűvösebb éghajlatokon ez a probléma kevésbé akut. A termelők nyugodtan hagyhatják az olajbogyókat egy-két napig a présházon kívül állni. A bogyók kicsit felmelegednek, amitől több olaj nyerhető belőlük. Ha óvatosan alkalmazzák ezt a gyakorlatot, az olaj minősége nem károsul.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció
Az olajbogyó termesztése és szüretelése
Értékeld elsőként!
1 2 3 4 5
Kinyomtatom
Elküldöm levélben
Neved:
E-mail címed:
Címzett e-mail címe:
Töltsd ki a mezőket!
recepttár

Kapcsolódó könyvek

Olívaolajok Olívaolajok
Szerző: Ridgway, Judy
Kiadó: Glória Kiadó (2004)

Az egészséges élet szempontjainak figyelembevétele egybeesett azzal, hogy feléledt az érdeklődés a kisebb...

Ecetek és olajok Ecetek és olajok
Szerző: Teetz, Petra
Kiadó: Cser Kiadó (2008)
Olajok és ecetek kislexikona Olajok és ecetek kislexikona
Szerző: Iburg, Anne
Kiadó: M-Érték Kiadó (2006)

A legismertebb olajok és ecetek a világon - Mindaz, amit származásukról, gyártásukról, különleges...

A csodálatos olíva A csodálatos olíva
Szerző: Bänzinger, Erica
Kiadó: Cser Kiadó (2004)

Mi lenne a mediterrán konyhából olívaolaj nélkül? Szinte elképzelhetetlen! Az olívaolaj az egész mediterrán...

Kapcsolódó cikkek