A teáról dióhéjban

A teáról dióhéjban
Talán kezdjük a fogalom tisztázásával. A magyar köznyelv eléggé felületesen kezelia kérdést, gyakorlatilag teának nevez minden főzetet, amely valamely növény virágából, szárából vagy bármely részéből készül

A cikk forrása

gasztroABC

Mi is a tea pontosan?

Talán kezdjük a fogalom tisztázásával. A magyar köznyelv eléggé felületesen kezeli a kérdést, gyakorlatilag teának nevez minden fözetet, amely valamely növény virágából, szárából vagy bármely részéből készült. Szögezzük le, teának csak és kizárólag a teacserje leveleiből ill. rügyeiből főzött forró vagy meleg ital nevezhető (az én vaskalapos világnézetem szerint már a jeges tea sem tea).

A tea származása, elterjedése

Ázsiából, közelebbről Indiából származik és véleményem szerint nem egyvalaki fedezte fel (mint azt a legendákban olvashatjuk, hogy Gautama Buddha csészéjébe estek a tealevelek, ugyan már...), az a leginkább életszerű, hogy egyszerű földműveléssel foglalkozó emberek jöttek rá arra, hogy a tealevél nem ehető, (bár anekdoták szerint az első Angliába kerülő teákkal megpróbálták) azonban leveleiből kellemes, frissítő, melegítő ital készíthető.Gyors elterjedéséneklegfőbb oka azonban a rizs volt. Az elárasztott rizsföldek miatt a talaj magasvízszintjeihatatlanná tette a kutak vizét, a forralt vizet viszont a teateszi ihatóvá.

Beltartalmi értéke, élettani hatása és a teák felosztása

Kezdjük a frissítő hatásnál, a tea teofilint és koffeint tartalmaz, (nyomokban káliumot,magnéziumot, kálciumot,fluort is) ennek köszönhető az élénkítő tulajdosága, de a tea egészségmegőrző áldásai nem merülnek ki ebben. Ennek megismeréséhez azonbanát kell tekintenünk a teák alapvető felosztását. Tehát ismerünk fekete, zöld és fehér teákat. A kérdés vizsgálatakor ne zavarjon bennünket, hogy a fekete tea sötétbarna, a zöld tea zöldesbarna, a fehér tea főzete pedig majdnem színtelen, ez nem tartozik a tárgyhoz, a lényeg az egészség, abból meg van benne bőven. Kezdjük mindjárt az antioxidánsokkal (polifenolokkal) melyek bőséggel találhatók a zöld- és a fehér teákban. Ezek az antioxidánsok lekötik a szervezetünkben kóborló szabad gyököket, ezáltal csökkentve a daganatos betegségek kialakulásának lehetőségét. Mikor először kóstoltam ízesítés nélküli zöld teát ambivalens érzések kavarogtak bennem, de a legerősebb közöttük az önvád volt. Akkor és ott arra gondoltam, hogy kidobtam egy csomó pénzt valamire, ami ihatatlan, drágaésmég csak nemis igazán zöld. Ellenálltam az első gondolatnak, (mármint, hogy kiöntöm). Azótamegszoktam, másfél évtizede iszom, ma már kellemes, enyhén kesernyés italnak érzem. Az egészségmegőrző hatással kapcsolatban ritkábban szokták emlegetni a fekete teákat, pedig ez a tulajdonságuk sem elhanyagolható. A félreértések elkerülése végett szögezzük le, minden tea zöld teaként kezdi az életét, csak azután fermentálják (erjesztik). Ez az eljárás a tea európainépszerűségének kiteljesedésekor indult virágzásnak. Abban az időben a nagy teaszállító hajók viszonylag hosszú idő alatt érték el az európai kontinenst, szükség volt a tea tartósítására, ekkor kezdték szárítani, sodorni,oxidálni a tealeveleket.A tea kereskedelemre, technológiára gyakorolt hatását mutatja, hogy ateaszállítmányok gyors célbajuttatásának igényevezetett egy új kereskedelmi hajótípus, aclipper kifejlesztésénhez. A két leghíresebb tea clipper a Cutty Sark és a Thermopülai versenye lázba hozta egész Angliát. Az elsőként befutó hajó rakománya volt a legkelendőbb a tőzsdén. Az Angolok fogadási mániája kiteljesedhetett, aki tehette fogadott. Azokban a régi szép időkben nem is kellett meginni a teát, hogy az élélnkítő hatás érezhető legyen. A fekete teák a fermentálássorán veszítenek antioxidáns tartalmukból, viszont ugyanezen eljárás során csersavak, illóolajok keletkeznek bennük melyek immunizáló, baktériumölő hatásúak. A fogainkon lévő plakkok a baktériumok valóságos neveldéje, menedékhelye, sokszor kellemetlen szájszagokozói,a fekete tea hatóanyagaigátolják ezen baktériumok szaporodását.

Teaivási szokások, teakultúra a nagyvilágban

Nos, ideje, hogy áttekintsük a világ teaivási szokásainak főbb áramlatait. Ázsiában a teát önálló fogásnak tekintik,ritkán ízesítik, naponta többször is teáznak, ritkán kötik ételhez, időponthoz.AKínai konyha sokétele készül vele vagy belőle, én a legérdekesebbnek azt tartom,ahogyan főtt vagy sülthúsok gyors füstölésére használják. A wokaljába tealeveleket tesznek,majdegy párolóbetétkövetkezik, erre teszik a húst,majd lefedik. A tealeveleket hevítve finoman "megfüstölik" a húst. Ázsia hidegebb égövein, Mongóliában, Tibetben jaktejet, jakvajat kevernek a teába. A tibeti tea specialitás receptjét érdemes megemlíteni, hátha valaki megkívánja. Ez úgy készül, hogy a forró vízbe tett (gyakran füstölt) tealevelek mellé sót, jakvajat, árpa vagy hajdina darát tesznek, majd az egészet valami dugattyúszerüséggel keverik egy óráig. Mongóliában a jurtákban eltöltött hideg telek idején vagy Tibet magas hegyei között bizony elkél a tea ilyesfajta "erősítése", szegény Kőrösi Csoma Sándor ihatta is eleget. Japán gyakorlatilag a teaivás Mekkájának tekinthető. Itt valóságos vallás, szertartásrendszer kötődik a teázáshoz. Szertartásos mozdulatok, rituálék, hajlongások kísérikezt az európaikultúrábanhétköznapiszokást. Eljátszottam a gondolattal mi lenne ha a hagyomány és a múlt tiszteletének ragyogásában vasárnaponként egy tál gulyásleves előtt hajlonganánk. Milyen szép, nemes kifejezése lenne a honfiúi (honleányi) hevületnek. Az angolok az étkezés, ill. a társadalmi érintkezés szerves részének tekintik a teázást. Jórészt tejjel, rummal, cukorral ízesítik, nem szégyellik megkeverni ateát (mint egy levest),amiért Japánban a szégyen megtörténtekor jelenlévők közül minimum ketten lennének öngyilkosok. Oroszországban a teából eszenciát főznek, majd ezt a szamovár tetejénlévő tartályba helyezik, innen töltik azután csészékbe, majd erre öntenek forró vizet, ugyancsak a szamovárból. A mi kockacukrunkhoz hasonló hosszú cukorkákat vagy dzsemmet esznek mellé.Sajnos magyar vonulatról nem beszélhetünk, honfitársaink többségeúgy tartja: teázni akkor kell, ha beteg valaki. Ebben az esetben citromlét kever a teába, majdezt az undorító löttyöt, mint a többikellemetlen szagú, ízűorvosságot gyorsan felhajtja. Lehetségesnek tartom, hogy ezt a citromleves keveréket a világ más tájainis ismerik, de nem isszák. Az agyanúm, hogy inkább csakbeszélnek róla, mint különös vad népek érdekes szokásairól.
Ideje lenne már annak, hogy a teakultúra végre gyökeret verjen nálunk is.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció
A teáról dióhéjban
Értékeld elsőként!
1 2 3 4 5
Kinyomtatom
Elküldöm levélben
Neved:
E-mail címed:
Címzett e-mail címe:
Töltsd ki a mezőket!
facebook

Kapcsolódó könyvek

A kínai tea A kínai tea
Szerző: Tong, Liu
Kiadó: Kossuth Kiadó (2008)

A tea a földi tisztaság szimbóluma. Van valami a természetében ami az élet csendes szemlélésének világába...

Orosz, ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni kulinária Orosz, ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni kulinária
Szerzők: Trutter, Marion, Smid, Gregor M
Kiadó: Vince Kiadó (2008)

Kulináris utazásra indulunk Oroszországba, Ukrajnába, Grúziába, Örményországba és Azerbajdzsánba. Lelki...

A természet patikája A természet patikája
Szerző: Oláh Andor
Kiadó: Kossuth Kiadó (1994)

A növényekkel gyógyítás, a fitoterápia, az emberiség történetének legősibb idejéből ered, s az...

Gyógyteák Gyógyteák
Szerző: Pedrotti, Walter
Kiadó: Kossuth Kiadó (0)

E kis kézikönyvben mindenki ezerféle bajra talál magának gyógyteát: emésztési és menstruációs zavarokra,...

Kapcsolódó receptek

Kapcsolódó cikkek