A maláta
A maláta a sör "lelke", amelyet malátázásra alkalmas gabonaszemekből, többnyire árpából készítenek. A maláta "tartalmat" ad a sörnek cukor, fehérjék és vitaminok formájában.
A malátázás során a gabonaszemeket először vízben áztatják, majd egy meleg helyiségben sétterítik, csíráztatják őket. Ez a folyamat általában néhány napig tart. Ezután a gabonaszemeket kiszárítják, ami - a szárítás módjától, időtartamától és a szárítási hőmérséklettől függően - különféle típusú malátákat eredményez. A világosabb, 75-85 fokon szárított malátát bécsi, míg a sötét, 100-110 fokon szárítottat müncheni malátának nevezik. Nagyon híres és széles körben használt fajta a pilseni maláta is.
A komló
A komló (Humulus lupulus) tulajdonképpen a "sör fűszere", ez adja meg a sörnek az oly jellegzetes, keserű ízt. A komlónak emellett számos más pozitív tulajdonsága is van: a benne található alfasavak (vagy humulonok) csíraölő, valamint konzerváló hatásúak, így segítenek a sör eltarthatósági idejének növelésében, a lupulin pedig nyugtató hatású és nagyrészt ez okozza a sörfogyasztást kísérő, mindenki által ismert kissé bágyadt állapotot.
A komlót már a korai civilizációk is ismerték és kora tavaszi hajtásait nyersen fogyasztották. A sörfőzésben csak a 8-9. században kezdték el használni, tömegesen pedig csak az 1400-as években terjedt el Európában és az 1600-as évek elején Észak-Amerikában.
A komló évelő, kétlaki növény, mely a metszéskor levágott dugvánnyal szaporítható. Sörfőzéshez csak a megtermékenyítetlen, nőnemű, kúp alakú komlóvirágot, az ún. komlótobozt használják, mert a megtermékenyített virág magjai gátolják az alsó erjesztésű sörök tisztulását. Éppen ezért a hímivarú egyedeket ma már nem is termesztik, azol legfeljebb vadon teremnek meg. Az egyetlen kivétel e tekintetben Anglia, mivel az ott népszerű, felső erejesztésű sörök készítéséhez a hímivarú egyedek virágai is felhasználhatóak.
Az élesztő
A sörlé erjesztése során a hozzáadott élesztőnek köszönhetően a cukor alkohollá és szén-dioxiddá alakul át. Az erejedés folyamata már az ókorban ismert volt, de az okát és a működési mechanizmusát nem ismerték. Eleinte a sörfőzők is csak szemlélték, hogy a folyamat magától végbement, később különféle penészgombákkal, vadélesztőkkel próbálták előidézni az erejedést. Az áttörést Emil Hansen kutatásai hozták meg, aki felfedezte az élesztők funkcióját az erejedés folyamatában.
A víz
Sokan nem is gondolják, miylen óriási szerepe van a sörkészítésben a megfelelő víznek. A sörgyártáshoz a legmegfelelőbb a forrásokból vagy mélyfúrású kutakból származó, lehetőleg minél lágyabb víz. Természetesen a víznek emellett tökéletesen tisztának és szagmentesnek is kell lennie.
