A régi rómaiak konyhája

A régi rómaiak konyhája
Mielőtt Róma világhatalommá vált, a Tiberis (inai olasz neve: Tevere) folyó partján élők étkezési kultúrája meglehetősen szerény volt.

A cikk forrása

Olasz kulinária Olasz kulinária
(Vince Kiadó)
Az embernek már akkor is összefut a nyál a szájában, amikor csak gondolatban felfedezőutat tesz az itáliai konyhaművészet világában. Hát még ha beül a legközelebbi olasz kisvendéglőbe, esetleg saját maga főz valami...
Bővebben...

A puls,a mai polentához hasonló sűrű gabonakása vastag krém formájában vagy olajban kisütött lepényként került az asztalra. A zöldségeket is előszeretettel fogyasztották péppé főzve, hagymával, fokhagymával fűszerezve. A tojás, a sajt, a sertés- és a tyúkhús csak a tehetősebb háztartásokban került terítékre.
A szociális szakadék a Római Birodalomban is meglehetősen mély volt: a lakosság egyharmada olyan szegénységben élt, hogy közpénzekből kellett megvédeni őket az éhhaláltól - ám a tehetős és sikeres polgárok étkezésében a hódító hadjáratok következtében meglepő változások történtek.

A Birodalom konyhája

A római légiók katonái nemcsak leigázták az új vidékeket, de hadjárataikról mindig magukkal hozták az ottani lakosok specialitásait, sőt a szakácsokat is, akik ezeket az ételeket el tudták készíteni. Szicíliában, mely akkor még Görögország gyarmata volt, a meglehetősen bárdolatlan rómaiak egyrészt megismerkedtek a finom földközi-tengeri konyhával, másrészt utánozni kezdték a modernnek nevezhető görög „heverőkultúrát", amelynek szellemében a lakoma elsősorban a lélek építését szolgálta, mert közben lehetőséget adott a művészetekről, filozófiáról folytatott beszélgetésekre. Rómában divattá vált görög szakácsot alkalmazni és sok vendéggel elegáns lakomákat rendezni. Az összejövetelek azonban gyakran féktelen orgiákba csaptak, mert a rómaiak nem voltak hajlandók átvenni a görögök ama szokását, hogy a bort vízzel hígították. Görögországból, Karthágóból, Egyiptomból újabb és újabb élvezeti cikkeket szállítottak Rómába (természetesen az ottani lakosság terhére), biztosítva ezzel azt a hatalmas élelmiszer-mennyiséget, amelyre a birodalom központjának nap mint nap szüksége volt. Hamarosan a jó stílushoz tartozott, hogy olyan ételeket és hozzávalókat tálaljanak fel, amelyek a lehető legmesszebbről érkeztek - ennek persze busásan meg kellett fizetni az árát -, megmutatandó a ház urának gazdagságát. Teknősbékát Arábiából, sonkát Galliából importáltak, a lazac pedig feltétlenül a Rajnából származott. A kereskedők és a szálutók újabb és újabb módszereket ötlöttek ki, hogy az árut a lehető legfrissebben juttassák el a fővárosba.
Elképzeléseink szerint a legtávolabbi provinciák szakácsművészetéből is profitáló római „nemzetközi" konyha nagyon ízletes lehetett. Tudatosan törekedtek arra, hogy kiváló minőségű, mindenekelőtt pedig friss termékeket használjanak. A római agronómusok a latin környezetben figyelemre méltó sikereket könyvelhettek el a gyümölcs- és zöldségtermesztésben, a piacokon pedig, jól lehűtve, még élő osztrigát is lehetett kapni.

A gazdagok lakomái és a polgárok asztala

Az antik római lakoma nyitányaként szinte kötelezően valamilyen tojásételt szolgáltak fel. Ezután következett a hús vagy vadhús, majd a zöldség, és az étkezést valamilyen desszert vagy gyümölcstál zárta.
Az átlagos római polgár kulináris szokásai nagyon hasonlatosak voltak a mai mediterrán népek táplálkozásához. Reggelire kevés fehér kenyeret fogyasztott borba mártogatva, délben sajtot, hagymát, tojást és legfeljebb kevéske hideg húst. Akinek kedve támadt, elmehetett valamelyik nyilvános konyhába, ahol meleg ételeket vásárolhatott, és elvihetett magával. A bérlakásokban biztonsági okokból nem volt szabad tüzet rakni, ezért aztán otthon főleg nem főzött élelmiszereket ettek. A nap legfontosabb étkezése a vacsora - ilyenkor elmentek enni a barátaikhoz, vagy meghívták őket magukhoz.
A régi római konyha egyetlen gyengéje a tehetősek presztízsgondolkodása volt. Gyakran a hozzávalók ára döntötte el, hogy mi kerüljön a menübe, nem pedig az, hogy a bűnösen drága hispániai ecetes főzelék valóban illett-e az indiai gyömbérhez és az illír kapotnyakhoz (ez a növény elsősorban hánytató hatásáról ismert. ma már tudott, hogy veszélyes). A bonyolult ételkészítési módszerek rendkívüli népszerűségét az határozta meg, hogy a méregdrága ételekkel milyen mély benyomást lehetett tenni a vendégekre. A római felső tízezer egyre inkább átvette azt az őrületet, hogy az asztal valóságos étkezési show színtere legyen. A legnagyobb hírnévnekAz átlagos római polgár kulináris szokásai nagyon hasonlatosak voltak a mai mediterrán népek táplálkozásához. Reggelire kevés fehér kenyeret fogyasztott borba mártogatva, délben sajtot, hagymát, tojást és legfeljebb kevéske hideg húst. Akinek kedve támadt, elmehetett valamelyik nyilvános konyhába, ahol meleg ételeket vásárolhatott, és elvihetett magával. A bérlakásokban biztonsági okokból nem volt szabad tüzet rakni, ezért aztán otthon főleg nem főzött élelmiszereket ettek. A nap legfontosabb étkezése a vacsora - ilyenkor elmentek enni a barátaikhoz, vagy meghívták őket magukhoz. A régi római konyha egyetlen gyengéje a tehetősek presztízsgondolkodása volt. Gyakran a hozzávalók ára döntötte el, hogy mi kerüljön a menübe, nem pedig az, hogy a bűnösen drága hispániai ecetes főzelék valóban illett-e az indiai gyömbérhez és az illír kapotnyakhoz (ez a növény elsősorban hánytató hatásáról ismert. ma már tudott, hogy veszélyes). A bonyolult ételkészítési módszerek rendkívüli népszerűségét az határozta meg, hogy a méregdrága ételekkel milyen mély benyomást lehetett tenni a vendégekre. A rónai felső tízezer egyre inkább átvette azt az őrületet, hogy az asztal valóságos étkezési show színtere legyen. A legnagyobb hírnévnek azok a szakácsok örvendtek, akik képesek voltak pontyízű borjúhúst, tőkehal nélküli tőkehalat készíteni, vagyis „álételeket" szervírozni. A drága és kifinomult főzésművészet, a „senki ki ne találja, miből készült" fogások imádata a reneszánszig tartotta magát a hercegi és a királyi étkezőasztaloknál Európa-szerte.
Az első évszázadban élők azonban még nem tudták, mit hoz majd a jövő. Tiberius császár uralkodása idején (Kr. u. 14-37) lépett Róma kulináris színpadára Marcus Gavius Apicius, a nagyínyenc, aki minduntalan kiérdemelte a mérsékletességre intő kortárs filozófusok csipkelődését, gúnyát, ám ez az aszkétikus támadás legkisebb mértékben sem zavarta őt. Plinius és Seneca bírálta az ifjúságot, amely egyáltalán nem vonzódott a retorikához meg a bölcselethez, sokkal inkább Apicius konyhája körül csellengett, aki folyamatosan kulináris újításokon törte a fejét. Rájött, hogyan lehet még ízletesebbé tenni a disznómájat („a sertéseket fügével és édes musttal kell etetni"), különböző csiganevelési módszereket fejlesztett ki („az állatokat tejen kell hizlalni"), végül pedig kulináris ismereteit könyvben foglalta össze, ez volt a „De re coquinaria".

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció
A régi rómaiak konyhája
Értékeld elsőként!
1 2 3 4 5
Kinyomtatom
Elküldöm levélben
Neved:
E-mail címed:
Címzett e-mail címe:
Töltsd ki a mezőket!
hírlevél

Kapcsolódó könyvek

Coca-Cola - A szakácskönyv Coca-Cola - A szakácskönyv
Kiadó: Kossuth Kiadó (2014)

A Coca-Cola a világ egyik legismertebb márkaneve, naponta közel 1,7 milliárd adag fogy belőle. A könyv ennek a...

Kulinária Kulinária
Szerzők: Dominé, André, Römer, Joachim, Ditter, Michael
Kiadó: Vince Kiadó (2006)

Napjainkra kulináris látóhatárunk kitágult, ízlésünk internacionalizálódik, terjed a "fúziós konyha". Ez...

Bioételek gabonából Bioételek gabonából
Szerző: Kútvölgyi Mihály
Kiadó: Timp Kiadó (2010)

Jó fél évszázada - gyerekkoromban - Üllőn a Berkes utcában még csépeltek a gazdáknál. Pajtásaimmal ott...

Utazás Kulináriába avagy kultúrtörténeti kalandozás az ízek világában számtalan különleges recepttel Utazás Kulináriába avagy kultúrtörténeti kalandozás az ízek világában számtalan különleges recepttel
Szerző: Halász Zoltán
Kiadó: Corvina Kiadó (2007)

A gasztronómia nagy pillanatait idézem fel ebben a könyvben - részint saját élményeimet elevenítve fel,...

Prágai kocsmakalauz Prágai kocsmakalauz
Szerző: Hagymásy András
Kiadó: Alinea Kiadó (2008)

Könyvem személyes élmények, tapasztalatok alapján készült, s azon túl, hogy reményeim szerint kellemes...

Paleolit táplálkozás Paleolit táplálkozás
Szerző: Szendi Gábor
Kiadó: Jaffa Kiadó (2009)

A táplálkozásról szóló könyvek vezérfonala általában két szál szokott lenni. Az egyik, hogy adottnak...

Kis könyv a magyar almáról Kis könyv a magyar almáról
Szerző: Bálint György
Kiadó: Corvina Kiadó (1990)

Ha azt kérjük egy magyar gyerektől, hogy nevezzen meg egy gyümölcsöt, akkor szinte egész biztosan az almát...

Konyhaszótár Konyhaszótár
Szerző: Dumas, Alexandre
Kiadó: Corvina Kiadó (2014)

,,Fontos alapmunka, s nem mellesleg egy könnyen olvasható igazi Alexandre Dumas-könyv - ezúttal d'Artagnan...

Mit ebédelt Ferenc József? Mit ebédelt Ferenc József?
Szerző: Krúdy Gyula
Kiadó: Anno Kiadó (2008)

Rövid írások a hazai gasztronómia fényes múltjáról.

Mexikói konyha lépésről lépésre Mexikói konyha lépésről lépésre
Szerzők: Mas, Teresa, Gandara, Inés, Gómez, Maria Jose, Esteve, Jorge, Cuesta, Pepe
Kiadó: HVG Kiadó (2011)

A mexikói konyhaművészet gyökerei még a Kolumbusz előtti kultúrákból erednek. Máig megőrizte e régi korok...

A magyar szürkemarha A magyar szürkemarha
Szerzők: Kútvölgyi Mihály, Bellon Tibor
Kiadó: Timp Kiadó (2001)

Magyarország egykoron Európa éléskamrája volt. A Kárpát medence állatbőségét nemcsak egyedülálló...

Orosz, ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni kulinária Orosz, ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni kulinária
Szerzők: Trutter, Marion, Smid, Gregor M
Kiadó: Vince Kiadó (2008)

Kulináris utazásra indulunk Oroszországba, Ukrajnába, Grúziába, Örményországba és Azerbajdzsánba. Lelki...

A kínai tea A kínai tea
Szerző: Tong, Liu
Kiadó: Kossuth Kiadó (2008)

A tea a földi tisztaság szimbóluma. Van valami a természetében ami az élet csendes szemlélésének világába...

Halak és a tenger gyümölcsei Halak és a tenger gyümölcsei
Szerzők: Casparek-Türkan, Erika, Döbbelin, Hans Joachim
Kiadó: Kossuth Kiadó (2002)

Ez a könyv mindenekelőtt szakácskönyv, ezért természetszerűleg elsősorban a tengerekből, tavakból és...

...Mindennapi kenyerünket... ...Mindennapi kenyerünket...
Szerkesztő: Szabó Magdolna
Kiadó: Officina Nyomdaipari Oktató és és Termelő Kft (0)

Úgy tisztelte a magyar nép, mint az életet. Mert a kenyér tulajdonképpen az életet jelentette számára: annak...

Klasszikus koktélok Klasszikus koktélok
Szerző: Schmoeckel, Peter
Kiadó: Magyar Könyvklub (2002)

Könyvünk elsősorban az igényes vendéglátóknak, a műkedvelő mixereknek szól de a haladók is találnak benne...

A Tisza-család szakácskönyve A Tisza-család szakácskönyve
Szerkesztő: Patay László
Kiadó: Püski Könyvesház (2001)

A Tisza szakácskönyv különös érték, aminek azonban nehéz a műfaját meghatározni. Kultúrtörténet?...

A savanyú káposzta A savanyú káposzta
Szerző: Martin, Susanne
Kiadó: Cser Kiadó (2008)

Az elmúlt években a savanyú káposzta valóságos reneszánszát élte. Ez a rendkívül egészséges, és nem...

Útikönyv a táplálékok világához Útikönyv a táplálékok világához
Szerzők: Dr. Százados Imre, Dr. Százados Miklós
Kiadó: Athenaeum Kiadó (2009)

Képzeletbeli utazásra invitáljuk az olvasót a táplálékok világába, átfogóan mutatjuk be a kultúránkban...

Kapcsolódó cikkek