A régi rómaiak konyhája

A régi rómaiak konyhája
Mielőtt Róma világhatalommá vált, a Tiberis (inai olasz neve: Tevere) folyó partján élők étkezési kultúrája meglehetősen szerény volt.

A cikk forrása

Olasz kulinária Olasz kulinária
(Vince Kiadó)
Az embernek már akkor is összefut a nyál a szájában, amikor csak gondolatban felfedezőutat tesz az itáliai konyhaművészet világában. Hát még ha beül a legközelebbi olasz kisvendéglőbe, esetleg saját maga főz valami...
Bővebben...

A puls,a mai polentához hasonló sűrű gabonakása vastag krém formájában vagy olajban kisütött lepényként került az asztalra. A zöldségeket is előszeretettel fogyasztották péppé főzve, hagymával, fokhagymával fűszerezve. A tojás, a sajt, a sertés- és a tyúkhús csak a tehetősebb háztartásokban került terítékre.
A szociális szakadék a Római Birodalomban is meglehetősen mély volt: a lakosság egyharmada olyan szegénységben élt, hogy közpénzekből kellett megvédeni őket az éhhaláltól - ám a tehetős és sikeres polgárok étkezésében a hódító hadjáratok következtében meglepő változások történtek.

A Birodalom konyhája

A római légiók katonái nemcsak leigázták az új vidékeket, de hadjárataikról mindig magukkal hozták az ottani lakosok specialitásait, sőt a szakácsokat is, akik ezeket az ételeket el tudták készíteni. Szicíliában, mely akkor még Görögország gyarmata volt, a meglehetősen bárdolatlan rómaiak egyrészt megismerkedtek a finom földközi-tengeri konyhával, másrészt utánozni kezdték a modernnek nevezhető görög „heverőkultúrát", amelynek szellemében a lakoma elsősorban a lélek építését szolgálta, mert közben lehetőséget adott a művészetekről, filozófiáról folytatott beszélgetésekre. Rómában divattá vált görög szakácsot alkalmazni és sok vendéggel elegáns lakomákat rendezni. Az összejövetelek azonban gyakran féktelen orgiákba csaptak, mert a rómaiak nem voltak hajlandók átvenni a görögök ama szokását, hogy a bort vízzel hígították. Görögországból, Karthágóból, Egyiptomból újabb és újabb élvezeti cikkeket szállítottak Rómába (természetesen az ottani lakosság terhére), biztosítva ezzel azt a hatalmas élelmiszer-mennyiséget, amelyre a birodalom központjának nap mint nap szüksége volt. Hamarosan a jó stílushoz tartozott, hogy olyan ételeket és hozzávalókat tálaljanak fel, amelyek a lehető legmesszebbről érkeztek - ennek persze busásan meg kellett fizetni az árát -, megmutatandó a ház urának gazdagságát. Teknősbékát Arábiából, sonkát Galliából importáltak, a lazac pedig feltétlenül a Rajnából származott. A kereskedők és a szálutók újabb és újabb módszereket ötlöttek ki, hogy az árut a lehető legfrissebben juttassák el a fővárosba.
Elképzeléseink szerint a legtávolabbi provinciák szakácsművészetéből is profitáló római „nemzetközi" konyha nagyon ízletes lehetett. Tudatosan törekedtek arra, hogy kiváló minőségű, mindenekelőtt pedig friss termékeket használjanak. A római agronómusok a latin környezetben figyelemre méltó sikereket könyvelhettek el a gyümölcs- és zöldségtermesztésben, a piacokon pedig, jól lehűtve, még élő osztrigát is lehetett kapni.

A gazdagok lakomái és a polgárok asztala

Az antik római lakoma nyitányaként szinte kötelezően valamilyen tojásételt szolgáltak fel. Ezután következett a hús vagy vadhús, majd a zöldség, és az étkezést valamilyen desszert vagy gyümölcstál zárta.
Az átlagos római polgár kulináris szokásai nagyon hasonlatosak voltak a mai mediterrán népek táplálkozásához. Reggelire kevés fehér kenyeret fogyasztott borba mártogatva, délben sajtot, hagymát, tojást és legfeljebb kevéske hideg húst. Akinek kedve támadt, elmehetett valamelyik nyilvános konyhába, ahol meleg ételeket vásárolhatott, és elvihetett magával. A bérlakásokban biztonsági okokból nem volt szabad tüzet rakni, ezért aztán otthon főleg nem főzött élelmiszereket ettek. A nap legfontosabb étkezése a vacsora - ilyenkor elmentek enni a barátaikhoz, vagy meghívták őket magukhoz.
A régi római konyha egyetlen gyengéje a tehetősek presztízsgondolkodása volt. Gyakran a hozzávalók ára döntötte el, hogy mi kerüljön a menübe, nem pedig az, hogy a bűnösen drága hispániai ecetes főzelék valóban illett-e az indiai gyömbérhez és az illír kapotnyakhoz (ez a növény elsősorban hánytató hatásáról ismert. ma már tudott, hogy veszélyes). A bonyolult ételkészítési módszerek rendkívüli népszerűségét az határozta meg, hogy a méregdrága ételekkel milyen mély benyomást lehetett tenni a vendégekre. A római felső tízezer egyre inkább átvette azt az őrületet, hogy az asztal valóságos étkezési show színtere legyen. A legnagyobb hírnévnekAz átlagos római polgár kulináris szokásai nagyon hasonlatosak voltak a mai mediterrán népek táplálkozásához. Reggelire kevés fehér kenyeret fogyasztott borba mártogatva, délben sajtot, hagymát, tojást és legfeljebb kevéske hideg húst. Akinek kedve támadt, elmehetett valamelyik nyilvános konyhába, ahol meleg ételeket vásárolhatott, és elvihetett magával. A bérlakásokban biztonsági okokból nem volt szabad tüzet rakni, ezért aztán otthon főleg nem főzött élelmiszereket ettek. A nap legfontosabb étkezése a vacsora - ilyenkor elmentek enni a barátaikhoz, vagy meghívták őket magukhoz. A régi római konyha egyetlen gyengéje a tehetősek presztízsgondolkodása volt. Gyakran a hozzávalók ára döntötte el, hogy mi kerüljön a menübe, nem pedig az, hogy a bűnösen drága hispániai ecetes főzelék valóban illett-e az indiai gyömbérhez és az illír kapotnyakhoz (ez a növény elsősorban hánytató hatásáról ismert. ma már tudott, hogy veszélyes). A bonyolult ételkészítési módszerek rendkívüli népszerűségét az határozta meg, hogy a méregdrága ételekkel milyen mély benyomást lehetett tenni a vendégekre. A rónai felső tízezer egyre inkább átvette azt az őrületet, hogy az asztal valóságos étkezési show színtere legyen. A legnagyobb hírnévnek azok a szakácsok örvendtek, akik képesek voltak pontyízű borjúhúst, tőkehal nélküli tőkehalat készíteni, vagyis „álételeket" szervírozni. A drága és kifinomult főzésművészet, a „senki ki ne találja, miből készült" fogások imádata a reneszánszig tartotta magát a hercegi és a királyi étkezőasztaloknál Európa-szerte.
Az első évszázadban élők azonban még nem tudták, mit hoz majd a jövő. Tiberius császár uralkodása idején (Kr. u. 14-37) lépett Róma kulináris színpadára Marcus Gavius Apicius, a nagyínyenc, aki minduntalan kiérdemelte a mérsékletességre intő kortárs filozófusok csipkelődését, gúnyát, ám ez az aszkétikus támadás legkisebb mértékben sem zavarta őt. Plinius és Seneca bírálta az ifjúságot, amely egyáltalán nem vonzódott a retorikához meg a bölcselethez, sokkal inkább Apicius konyhája körül csellengett, aki folyamatosan kulináris újításokon törte a fejét. Rájött, hogyan lehet még ízletesebbé tenni a disznómájat („a sertéseket fügével és édes musttal kell etetni"), különböző csiganevelési módszereket fejlesztett ki („az állatokat tejen kell hizlalni"), végül pedig kulináris ismereteit könyvben foglalta össze, ez volt a „De re coquinaria".

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció
A régi rómaiak konyhája
Értékeld elsőként!
1 2 3 4 5
Kinyomtatom
Elküldöm levélben
Neved:
E-mail címed:
Címzett e-mail címe:
Töltsd ki a mezőket!
ételfotó

Kapcsolódó könyvek

2000 év lakomái 2000 év lakomái
Szerző: Keenan, Ruth
Kiadó: Glória Kiadó (2001)

Ha a történelem fontos eseményeit ínycsiklandó lakomákon keresztül meséljük el, megtudhatjuk, hogy a X....

Útikönyv a táplálékok világához Útikönyv a táplálékok világához
Szerzők: Dr. Százados Imre, Dr. Százados Miklós
Kiadó: Athenaeum Kiadó (2009)

Képzeletbeli utazásra invitáljuk az olvasót a táplálékok világába, átfogóan mutatjuk be a kultúránkban...

A magyar szürkemarha A magyar szürkemarha
Szerzők: Kútvölgyi Mihály, Bellon Tibor
Kiadó: Timp Kiadó (2001)

Magyarország egykoron Európa éléskamrája volt. A Kárpát medence állatbőségét nemcsak egyedülálló...

Kóstoló a múltból Kóstoló a múltból
Szerző: Körner András
Kiadó: Vince Kiadó (2005)

Az Egyesült Államokban élő Körner András építész szakácskönyve, amely először angol nyelven, az USA-ban...

Gasztronómiánk krónikája Gasztronómiánk krónikája
Szerző: Dr. Ketter László
Kiadó: Mezőgazdasági Kiadó (1985)

Élelmezésünk távoli múltjának és jövőjének érdekes regénye ez a könyv. A szerző több mint negyven...

Magyar kóstoló Magyar kóstoló
Szerző: Gergely Anikó
Kiadó: Vince Kiadó (2000)

A rendkívül eredeti, színvonalas képanyaggal illusztrált kötet ínycsiklandó receptekkel fűszerezett...

Halak és a tenger gyümölcsei Halak és a tenger gyümölcsei
Szerzők: Casparek-Türkan, Erika, Döbbelin, Hans Joachim
Kiadó: Kossuth Kiadó (2002)

Ez a könyv mindenekelőtt szakácskönyv, ezért természetszerűleg elsősorban a tengerekből, tavakból és...

Klasszikus magyar konyha Klasszikus magyar konyha
Szerző: Láng György
Kiadó: Corvina Kiadó (1992)

A magyar történelem bővelkedik fordulatos, dicsőséges, csak erre a népre jellemző eseményekben. Ugyanezt...

Tokaji borok Tokaji borok
Szerző: Haraszti Gyula
Kiadó: Kossuth Kiadó (2002)

Tokaji aszút minden borkedvelő ember ivott már, mégis bizonyára sokan vannak, akik nem tudják, miért csak...

Görög kulinária Görög kulinária
Szerző: Marianthi, Milona
Kiadó: Vince Kiadó (2007)

Aki felkeresi a görögök földjét, szívesen megismerkedik konyhájukkal is. Milyen ételeket ettek a görögök a...

A kávé A kávé
Szerző: Rudnay János
Kiadó: Mezőgazdasági Kiadó (1976)

A kávé felfedezésének körülményeit a legkülönfélébb mesék és legendák, ellenőrizhetetlen hitelességű...

...Mindennapi kenyerünket... ...Mindennapi kenyerünket...
Szerkesztő: Szabó Magdolna
Kiadó: Officina Nyomdaipari Oktató és és Termelő Kft (0)

Úgy tisztelte a magyar nép, mint az életet. Mert a kenyér tulajdonképpen az életet jelentette számára: annak...

Göcseji históriák és ételek Göcseji históriák és ételek
Szerző: Miszori József
Kiadó: Mészi Fotó (2007)

A kötet a Göcsejjel kapcsolatos gasztronómiai adatokat, recepteket, szokásokat, népi hagyományokat gyűjti...

Ízek városa - Athén Ízek városa - Athén
Szerző: Berki Manuela
Kiadó: Holnap Kiadó (2010)

Sorozatunk harmadik, gazdag képanyagú szakácskönyve az ínycsiklandozó recepteken túl bepillantást enged a...

Orosz, ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni kulinária Orosz, ukrán, grúz, örmény, azerbajdzsáni kulinária
Szerzők: Trutter, Marion, Smid, Gregor M
Kiadó: Vince Kiadó (2008)

Kulináris utazásra indulunk Oroszországba, Ukrajnába, Grúziába, Örményországba és Azerbajdzsánba. Lelki...

Szakats mesterségnek könyvetskéje, mellyben külömbkülömbféle válogato tt tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészít Szakats mesterségnek könyvetskéje, mellyben külömbkülömbféle válogato tt tzifra, jó, egésséges, hasznos, tiszta és szapora étkeknek megkészít
Szerző: Tótfalusi Kis Miklós
Kiadó: Kossuth Kiadó (2008)

Ez az érdekes, olvasmányos kis kötet letűnt korok ízes nyelvén szól letűnt korok ízes étkeiről....

Konyhák, ételek, élmények Konyhák, ételek, élmények
Szerző: Tolnai Kálmán
Kiadó: Népszava Kiadó (1987)

"A terített asztal mindig olyan oltár, amelynél a legtöbb ember szívesen áldoz", olvasható egy ismeretlen...

Bioételek gabonából Bioételek gabonából
Szerző: Kútvölgyi Mihály
Kiadó: Timp Kiadó (2010)

Jó fél évszázada - gyerekkoromban - Üllőn a Berkes utcában még csépeltek a gazdáknál. Pajtásaimmal ott...

Kapcsolódó cikkek