Az Akropolisz dombja körül félkörben terasszerűen elterülő athéni óvárost - amely alapjában véve az ókori nagyság és a mai újgörög főváros közötti viszonylagos jelentéktelenség évszázadaiban az egyetlen létező Athén volt - szerencsére még idejében sikerült megmenteni az újkori bontási és újjáépítési rohamtól. Kár lett volna a különböző építészeti stílusokkal való - évszázadokon át tartó - együttélés mintapéldájáért.
Ha nappal bolyongunk az utcákon, léptennyomon a történelmi építmények újrahasznosításának immár szintén történelmi nyomaira bukkanunk - hacsak nem ragadunk le az egész nézősereget vonzó utcai színházak valamelyikénél, mert a Plaka az utóbbi időben Athén szórakoztató központja, fiatalok és idősek, idegenek és bennszülöttek találkozóhelye lett.
A Plakában estefelé a legtöbben kulináris élvezetekre vágynak, és még azok is, akiknek eleinte meg sem fordult a fejükben, néhány lépés után nem tudnak ellenállni a roston sütött húsok és halak csábító illatának, amely belengi az utcákat és kis zugokat. Az időjárásnak köszönhetően az év legnagyobb részében a szabadban is lehet enni, és a tányér fölül figyelni az utcák nyüzsgését. Étkezés után aztán ismét besorolhatunk az emberek áradatába, és besodródhatunk vele egy koktélbárba, a következő kávézóba vagy amerre csak akarunk.
A Plaka vendéglátósai számára kétségtelenül érvényes a mondás, mely szerint ki korán kel, aranyat lel, így aki hajnali négykor még talpon van, könnyen gondolhatja, hogy a Plaka sohasem alszik.
