A konyakról

A konyakról
A hasonló nevű (Cognac) városáról kapta nevét a népszerű ital, azaz a konyak. A legnagyobb tekintélynek a Cognac, Jarnac és Segonzac közti terület, Petité és Grandé Champagne örvend, ez utóbbié a termés több mint fele.

A cikk forrása

Francia kulinária Francia kulinária
(Vince Kiadó)
Az Ardennek, az Alpok és a Pireneusok gyűrűjében, a Rajna és a Földközi-tenger ölelésében elterülő Franciaország annyira gazdag finom, laktató, folyékony és szilárd, zamatos és édes ételkülönlegességekben, hogy...
Bővebben...

Cognac városáról kapta nevét a népszerű ital, azaz a konyak. A Charente partján egymás hegyén-hátán a sok hosszú raktárépület. Fűszeres illat száll az ember orrába. A falakat fekete gomba bontja, akár a vatta: a Torula cognaciensis. Ott tenyészik, ahol alkohol párolog. A magas és levegős pincék sötétjében hordók ezrei szunnyadnak. A folyó felől érezni a felszálló nedvességet, közelsége segíti a természetes redukciót és a lassú érlelődést. A kezdetben 70 százalékos borpárlat lassan a világ legfinomabb italává nemesedik. La Rochelle és a Gironde torkolata közti terület már nagyon korán vonzotta a kereskedőket, főleg a Hanza-városok küldték hajóikat a partvidéken termelt sóért. De a gályák felhajóztak a Charente-on, és Cognac városában még bort is a fedélzetükre vettek, ami nem mindig bírta ki a hosszú utat. Ezért a hollandoknak az az ötlete támadt, hogy borpárlatot készítenek belőle ‒ ezáltal stabilizálódott a szőlő leve, ráadásul csökkent a térfogata. Ahol aztán kirakodták, a fogyasztók kedvükre hígíthatták és aromásíthatták ízlésüknek megfelelően. Csakhogy a 17. században nyugtalan vidék volt ez, válságos volt az értékesítés is. Cognac város raktáraiban egyre magasabbra tornyosultak a hordók. A desztillátum öregedett, érlelődött, egyre finomabbá vált, végül az lett belőle, mely aztán híressé tette a városka nevét: konyak.

A Cognac-vidék

Ma a Cognac-vidék hatalmas. Magába foglalja Charente és Charente-Maritime tartományok nagy részét, nyugaton az Atlanti-óceán határolja. Még Ré és Oléron szigete is hozzá tartozik. Hat szőlőtermő területe közül azonban csak négyben terem figyelemre méltó minőség. Borderies lágy gazdag bukéjú párlatokat, Fins Bois gyorsabban érlelődő desztillátumokat ad. A legnagyobb tekintélynek a Cognac, Jarnac és Segonzac közti terület, Petité és Grandé Champagne örvend, ez utóbbié a termés több mint fele. A renomé oka a meszes talajon termett szőlő, ez adja a konyak végső zamatát. Az alapbort ugni blanc fajtának nevezett szőlőből főleg itt, Saint-Émilionban állítják elő gyenge, savanykás fehérbor ez. A desztillálást lepárlókészülékkel [alambíc] végzik két frakcióban. A szeszfőző mester (bouilleur du cru, ahogy a független borászokat és desztillálókat nevezik) először a nyers főzetet (brouillis) készíti el, melynek alkoholtartalma 28 térfogatszázalék. Ezzel feltöltik az üstöt, melyben különböző szűrési technikákkal megkezdődik a második lepárlás. Így keletkezik a párlat szíve, a megfelelően finom, 70 térfogatszázalék alkoholtartalmú, víztiszta desztillátum. Új tölgyfa hordókba töltve a konyak a hordó fájából kezdi magába szívni a csersavat és az aromaanyagokat, az oxidáció és a párolgás révén egyre harmonikusabb, egyre aromadúsabb lesz. A konyakot ezután átfejtik régebbi hordókba. Ezzel szabályozza a pincemester az érlelődési folyamatot, ami akár ötven évig is eltarthat. Az ital minősége ekkorra éri el csúcspontját. Ha továbbra is fahordóban tárolnák, leépülne, ezért demizsonokba töltik (a legnagyobbak akár 50 literesek is lehetnek), ahol a konyak konzerválódik. Más esetekben azonnal palackozzák. Míg a kisebb termelőknél a hosszú érlelési folyamat néha elmarad, a világhírű nagy cégek büszkesége italuk állandó minősége. Sok-sok tapasztalat kell ahhoz, hogy a különböző korú és eredetű párlatokat egyesítsék és erejüket redukálják (légmentes körülmények között érleljék), s közben újra meg újra eltalálják az adott cégre jellemző ízárnyalatot. Ez a különböző korú konyakokra egyaránt érvényes. Valójában minden minőségi osztály feljavítható lényegesen idősebb konyakkal. Ezenkívül készülnek luxuspalackozások is, melyek a gyártó kincseskamráiból, a konyakparadicsomból valók. Az italnak csak évtizedek múltán bontakozik ki égetett és fűszeres zamatán túli virágos vagy gyümölcsös aromája, sokoldalúsága és hosszan tartó íze ‒ az a semmihez sem fogható, leheletnyi, a fiatal mogyoróra emlékeztető zamat, mely minőségét tanúsítja.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció
A konyakról
1 értékelés alapján:
1 2 3 4 5
(4)
Kinyomtatom
Elküldöm levélben
Neved:
E-mail címed:
Címzett e-mail címe:
Töltsd ki a mezőket!
vegetáriánus ételek

Kapcsolódó könyvek

Édességek és készítésük titkai Édességek és készítésük titkai
Szerző: Disdier, Guy
Kiadó: Delta 2000 Kiadó (1993)

Az édességeknek, e csodálatos szín, íz- és illatkompozícióknak kevesen tudnak ellenállni. A könyvünkben...

Francia pezsgők Francia pezsgők
Szerző: Bichel, Rolf
Kiadó: Kossuth Kiadó (2001)

A pezsgők szerelmesei jól ismerik hazájuk pezsgőit, de a francia pezsgők között nem mindig ismerik ki magukat....

Francia sajtok Francia sajtok
Szerkesztő: Dei, Serena
Kiadó: Alexandra Kiadó (2004)

Franciaországot mindig is a sajtok szülőhazájának tekintették, hiszen ízlésnek és ízlelésnek megfelelő...

Aperitifek és digestivumok Aperitifek és digestivumok
Szerző: Pehle, Tobias
Kiadó: M-Érték Kiadó (2007)

Egy kis italkultúra senkinek sem árt. Elvégre nem a vedelés miatt alkották fel a szeszesitalokat. Ennek a fajta...

Francia kulinária Francia kulinária
Szerkesztő: Dominé, André
Kiadó: Vince Kiadó (2010)

Az Ardennek, az Alpok és a Pireneusok gyűrűjében, a Rajna és a Földközi-tenger ölelésében elterülő...

Provence Provence
Szerző: Jouanin, Francie
Kiadó: Vince Kiadó (2007)

A napfényes Provence régóta kedvelt úticélnak számít. Számtalan örömteli meglepetést tartogat ez a Mont...

Konyhaszótár Konyhaszótár
Szerző: Dumas, Alexandre
Kiadó: Corvina Kiadó (2014)

,,Fontos alapmunka, s nem mellesleg egy könnyen olvasható igazi Alexandre Dumas-könyv - ezúttal d'Artagnan...

Kapcsolódó cikkek