kukorica

corn, mais

kukorica
A kukorica népies neve tengeri, török búza, málé...

Származása elterjedése

Közép-Amerikából (Mexikóból) származik, a 16.sz.-ban került Európába, Magyarországra csak a 17.sz-ban jutott el a Balkánon keresztül, török közvetítéssel. Őshazájában 10-12 ezer évvel ezelőtt már gyűjtötték, 5-7 ezer éve termesztik. „Ősét” nem ismerjük, nem létezik vadon élő formája, emberi beavatkozás nélkül már nem életképes, ugyanis a kukoricacsőről a szemek nem képesek maguktól leperegni. Az amerikai kontinensen (ahol ez volt az egyetlen gabonaféle) kultuszokat szenteltek neki, az aztékoknál Xilononenben tisztelték a kukorica istenségét. Egy maja eredetmonda szerint az istenek kukoricakásából gyúrták az első embereket. Magyarországi meghonosodását segítette, hogy termesztése a jobbágygazdaságokban nem esett szolgáltatás alá, így a jobbágytelkeken, irtásokban, szabadon, adóterhek megfizetése nélkül vethették, ráadásul könnyű volt belőle hagyományos paraszti ételeket készíteni (pl. kását). Ma az egyik legnagyobb területen termesztett szántóföldi növényünk, persze elsősorban mint takarmánynövény kerül hasznosításra. A botanikusok számos változatát különítették el, hogy csak néhányat említsünk, lófogú, simaszemű, csemege, pattogatni való, lisztes és díszkukorica. Az általánosan ismert sárga színű változaton kívül létezik még fehér, rózsaszínű, piros, kék alfaj is.

Beltartalma

Beltartalmi értékei igen figyelemre méltóak, 100 g friss kukoricaszem 75%-a víz, 3-10 g fehérjét, 4,3 g zsírt, 15-17 g szénhidrátot (glükózt, fruktózt, zacharózt) keményítőt, 1,8- 2,8 g növényi rostot tartalmaz, energia értéke 90 kcal. Sárgás színét béta karotin tartalma adja, de jelentős még A, B1, B2, B3 vitamintartalma is, ez utóbbi a niacin ( 1,5 mg) kötött formában van jelen, így az ember emésztőrendszere számára nem hozzáférhető, ha azonban meszes vízzel keverik (ami a tortillakészítés egyik technológiai eljárása) akkor már igen. A pellagra nevű hiánybetegség hazánkban is ismert volt, kiváltó oka a B3 (niacin) vitamin hiánya. Tartalmaz még B6, C, E, K, vitaminokat is, az ásványi anyagok közül nátrium, kálium, kálcium, magnézium, foszfor tartalma jelentős. A népi gyógyászatban levelének, gyökerének főzetét hólyagpanaszokra, az érés után szedett kukoricabajuszt hashajtóként használták, a kukoricaszemek szénhidráttartalma pedig szabályozza a vércukorszintet. A kukoricát tápláló, erőt adó ételnek tartják ( bizonnyára ismerik a magyar szólást, amit a szép erős vidéki emberekre szoktak mondani a „kolbászon szalonnán nevelkedett”-tet, nos az USA-ban úgy mondják „kukoricán nőtt”).

Konyhai felhasználása


A szemek magas cukor és keményítő tartalma adja jellegzetes édes ízét, ezért egyaránt készíthető belőle sós és édes étel is. A piciny 8-10 cm-es még éretlen kukoricacső savanyítva kitűnő csemege, de grillezhető, süthető, pattogatható, főzhető, franciasaláták, saláták, levesbetétek alapanyaga, és készíthető belőle püré is. Az élelmiszeripar sem nélkülözheti, a gyerekek körében igen népszerű ( a fogorvosok körében már kevésbé ) gumicukrok legfontosabb alapanyaga a kukoricaszirup, de készül belőle chips és egyébb hízlaló finomság is. Na és a lisztje, az a gyönyörű sárga kukoricaliszt, micsoda színt , ízt tud adni a palacsintáknak, kenyereknek, rántásoknak. Az erdélyi konyha nélkülözhetetlen alapanyaga, de az olaszok is megbecsülik, híres polentájuk kukoricalisztből készül (megjegyzendő, a kukoricaliszt gluténmentes, így lisztérzékenyek is fogyaszthatják) és persze abban sincs semmi meglepő, hogy őshazájában, Mexikóban, szinte minden lisztes étel készítéséhez kukoricalisztet használnak. A kukoricaszemekből rendkívül finom olaj nyerhető, főzésre, sütésre egyaránt alkalmas, még csírájából is sajtolható olaj, saláták főzelékek készítéséhez egyaránt ajánlott, bár főzni nem tanácsos vele.

Hozzászólás beküldése: Bejelentkezés vagy regisztráció